Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
fizetésüket, ott adtak számot működésükről. Az országgyűlésen azonban ebben az időben az állami és a megyei kormányzat és közigazgatás kérdéseivel rendszeresen nem foglalkoztak, törvényhozási úton azokat csak esetenkint szabályozták. Az ilyen feladatok nagyobb részét vagy a kormányhatóságok oldották meg rendeleti úton, vagy pedig a törvényhatóságok saját hatáskörükön belül. A kormányhatóságoktól érkező rendeleteket a vármegyei közgyűlésen felolvasták, s ha törvényeseknek találták, végrehajtásukról intézkedtek. A vármegyét megillette az a jog, hogy a törvénytelen rendeletek végrehajtását megtagadhatta, 1 ) s eljárását az uralkodó előtt feliratban indokolhatta. E jog gyakorlata révén lettek a vármegyék a magyar alkotmány védőbástyái. A törvények és a kormányhatósági rendeletek azonban a közigazgatás legtöbb ágában vagy egyáltalában nem, vagy csak nagy vonásokban intézkedtek. Pótlásukról és kiegészítésükről a törvényhatóságok gondoskodtak olyképen, hogy jogszabályokat, úgynevezett statútumokat alkottak. A statútumnak, amennyiben a törvénnyel nem ellenkezett, a törvényhatóság területén mindenkit kötelező ereje volt. A vármegyék jogszabályalkotó jogukat, a ius statuendit, a közgyűléseken gyakorolták, a statútumokat pedig a közgyűlési jegyzőkönyvekben örökítették meg. E statútumok a vármegyei élet minden ágára kiterjednek, s annak legfontosabb történeti forrásai közé tartoznak. 2 ) A közgyűlés választotta — a főispán kivételével, akit az uralkodó nevezett ki — a vármegye tisztviselőit, feleskette, ellenőrizte, elszámoltatta és felmentette őket. A hanyagnak és vétkesnek bizonyultakat felelősségre vonta és megbüntette. Döntött a hivatalos kiküldetések, fizetések és napidíjak dolgában. Irányította a vármegye háztartását, kivetette a megyei szükségletek fedezésére fordított háziadót. A vármegyébe költöző vagy új adományban részesülő nemesek nemeslevelüket a közgyűlésen hirdettették ki, ezáltal lettek a megyebeli nemesség egyetemének tagjai. Erdélyben az új fejedelem iránti hűségesküt is a vármegyei közgyűlésen tették le, ott ez a nemesi közösséghez való tartozásnak egyik alapfeltétele volt. A közgyűlés egyéb: gazdasági, hadi, igazságszolgáltatási és közigazgatási feladatainak felsorolása már a vármegye hatáskörének ismertetéséhez tartozik, amire itt nem tudunk kitérni. Vármegyei ítélőszék. A vármegyei ítélőszék és a közgyűlés közös eredetéből, továbbá az igazságszolgáltatás és a közigazgatás szoros szervezeti kapcsolatából következett, hogy miként a közgyűlésen gyakran bíráskodásra is sor került, akként az ítélőszéken sokszor közigazgatási kérdéseket is tárgyaltak. A közigazgatástörténelemnek ezért a sedria szervezetével is foglalkoznia kell. Lényeges különbség e két vármegyei testület szervezete között, főleg a XVI. században és a XVII. század első éveiben, valamint az ország egyes vidékein, pl. Erdélyben, nem is volt. Még középkori gyakorlat alapján minden megyebeli nemesnek joga volt hozzá, hogy a sedrián megjelenjék. E jogukkal, *) 1545 : 33. tc. a ) Legnagyobb részüket kiadta Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye címén, I—V. k. Bp. 1885—1904.
