Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

és biztosainak elgondolásai a nagybányai bányakamarát illetően valóra váljanak. A fegyverzaj elültével azonban a kincstár újra, meg újra megkísérelte, hogy ezt a jövedelemforrást megnyissa. A nagybányai kamara I. Miksa korában. Az I. Miksa és János Zsigmond között létrejött egyezmény értelmében a nagybányai bányakamara a magyar király birtokában maradt.

1

) Ebben az időben Felsőmagyarországnak, amelyhez Szatmár megye is tartozott, már külön pénzügyi és gazdasági kormányhatósága volt, a szepesi kamara, természetes tehát, hogy a nagybányai bányakamara ettől kezdve a XVI. és XVII. század folyamán, amikor nem Erdély, hanem a királyi Magyarország jövedelmét volt hivatva gyarapítani, nem a pozsonyi magyar, hanem a kassai szepesi kamara közvetlen főhatósága alatt állott. I. Miksa 1571-ben a szepesi kamarát bízta meg, hogy a nagybányai bányaigazgatást megszervezze. Rendeletéből kitűnik, hogy a bányászat a János Zsigmondnak Erdélybe történt visszahívása óta eltelt másfél évtized alatt mennyire visszafejlődött. Kamaragrófról ez a rendelet nem is beszél, csak bányabírói (iudex metallicus) állás felállítását tervezi, akinek egy számtartó (rationista), egy írnok (scriba), egy kémlész (artifex experiendarum venarum) és négy bányaügyelő (praesides fodinarum) lesz majd segítségére. A bányászott aranyat és ezüstöt, mondja a rendelet, egyelőre Selmecbányára vigyék, a nagybányai pénzverő megnyitására csak később kerülhet sor, esetleg nem is Nagybányán, hanem Kassán vagy Szatmáron, amely helyek sokkal biztonságosabbak.

2

) A királyi rendelet erdményét nem ismerjük. Nagy akadálya volt a bányaüzemek működésének, hogy szakértő tisztviselőket és munkásokat nehezen találtak. 1575-ben is azt ajánlotta a kiküldött királyi biztos, hogy Körmöcbányáról a bányászathoz és kohászathoz értő szakembereket küldjenek a gazdag nagy- és felsőbányai arany- és ezüstbányák kiaknázására.

3

) Szakemberekben azonban az alsómagyarországi bányakamara sem bővelkedett. A nagybányai kamara a nemzeti fejedelmek alatt. 1583-ban Nagybánya és Felsőbánya a Báthory család birtokába került. A Báthoryak a bányákat bérbeadták, ez sokkal egyszerűbb és jövedelmezőbb megoldásnak bizonyult, mint ha saját tisztviselőikkel kezeltették volna.

4

) Valószínűleg így cselekedett Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György is, akik a szatmári bányavárosokat ugyancsak királyi adományul kapták, A bányakamara sorsát ezekben az évtizedekben teljes' homály borítja.

5

) A nagybányai kamara I. Lipót korában. A fejedelmi családok kezéről a vasvári békekötés idején került vissza a szatmári bányavidék a királyi kincstár igazgatása alá. 1664-ben Bélaváry Miklós, a szepesi kamarai igazgatóság egyik tanácsosa, mint királyi biztos, vizsgálta meg a nagybányai üzemeket. Jegyzőkönyvéből kiderül, !) Wenzel i. m. 230. 1. 2

) Schmidt i. m. I. k. 210—215. 1. 3

) Wenzel i. m. 231. 1. 4

) Wenzel i. m. 231—234. 1. néhány bérlő nevét felsorolja. 8

) Bethlen Gábor 1620-ban báró Herberstein Feliciánt elmozdította a nagybányai kamara éléről, s a Nagyverem nevű bányát, valamint a pénzverőházat magának Nagybánya városának adta bérbe. U. o. 416—418. 1.