Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
tartozik, működéséről negyed- vagy félévenkint jelentést tesz, év végén pedig szabályszerűen elszámol. Fizetését nem természetben, hanem pénzben kapja. A leglényegesebb különbség pedig a középkori és újkori helyzet között, hogy a melléje és alája rendelt hivatalnokok nem familiáris alapon szolgálnak, nem a sókamaragróf magánalkalmazottak hanem hozzá hasonlóan ugyancsak kincstári, azaz köztisztviselők. A rónai tiszt. E tisztviselők közül a bányaigazgatásban a rónai tiszt töltötte be a legfontosabb szerepet. Maga a kamaragróf Huszton lakott, az úgynevezett faktorházban (domus factoratus), a bányák pedig — a XVI. század közepén 3 aknát (fodina) említenek a források — Rónán feküdtek. Minthogy a kamaragrófot udvarbírói feladatai Huszthoz kötötték, a rónai bányászatot csak időnkint tekintette meg, annak állandó irányítása és ellenőrzése külön személy munkáját igényelte. Ezt a munkát végezte a rónai tiszt. Valószínű, hogy kezdetben a kamaragróf familiárisa volt, egy 1548-i utasítás még tisztnek vagy írnoknak (officialis sive scriba) mondotta. A serviensek sorából azonban ekkorra már kiemelkedett, amit bizonyít, hogy nem fölöttese, hanem a kincstár fizette. Az irnok név azután lekopott róla, miközben tisztségének jelentősége és önállósága fokozatosan növekedett. Egy 1549-i utasítás már alkamaragrófnak (vicecomes camerae) nevezte, olykor alkamarásnak, (vicecamerarius) is hívták. 1 ) Hivatala familiáris jellegét annyiban megtartotta, hogy külön utasítást nem kapott, hanem a kamaragrófi utasítást tartozott követni. Működéséről nem közvetlenül, hanem a kamaragróf útján adott számot. Négy ló tartására lópénzt, a rónai kamaraszolgák ellátására pedig úgynevezett asztalpénzt kapott. Saját maga mellett is tarthatott egy szolgát, szolga alatt természetesen nem a mai cselédet vagy altisztet, hanem éppen olyan szolgáló atyafit (servitort vagy familiárist) értve, amilyen valamikor ő volt a kamaragróf udvarában. Ezt a servitort lapatista-nak nevezték az utasítások, feladatát azonban, amiből nevének eredetére következtetni lehetne, közelebbről nem határozták meg. Maga a tiszt a bányákon kívül a raktárakra is felügyelt, amelyeket ugyancsak kamaráknak mondottak, A rónai kamarákon kívül leánykamarák, azaz fiókraktárak voltak még Hosszúmezőn és "Szarvaszón is. 2 ) A rónai kamaraszolgák. A rónai tiszt vezetése alatt dolgoztak az úgynevezett kamaraszolgák (servitores), a különböző munkások és a sószállítók. A kamaraszolgák a munkások ellátásáról és felszereléséről gondoskodtak, valamint a tisztnek segédkeztek. Közéjük tartozott a sószámláló (numerator salium), a sáfár (dispensator), a kulcsár (claviger), a szakács (cocus), a fürdős (balneator), a posztósok (panniferi), a szénégetők (carbonarii), a kovácsok (fabri), a béresek (mercennarii). A munkások közül a sóvágók (sectores salium), bírák (iudices sectorum) vezetésével a bányákban dolgoztak, a gépelyesek (gepelistae) és a kerekesek (rotarii, kerekistae) a sókockákat napfényre hozták, a sóhordók (portatores salium) pedig a raktárakba vitték. A piacra kerülő árut azután a Tisza vizén hajósok (nautae, celleristae) szállították. Mindezek a J ) 1552-ben Hunyadi Lukács volt rónai alkamarás.Orsz. Lvt. Kam. lvt. Libri instr.X. 379. *) Az egyik utasítás szigeti officialisról is beszél. Lehet, hogy ott is voltak raktárak, 5 azokat külön tiszt kezelte. Orsz. Lvt, Kam. lvt. Libri instr. IV. 17.
