Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A szászok, mint a szász székek földesurai, a magyar birtokosokhoz hasonlóan bérelhették a tizedet. 1 ) Kezdetben tehát nem volt különbség a magyar és a szász területek tizedének, igazgatása tekintetében. A különbség csak az volt, hogy a szász föld terményei után járó tized az Andreanum értelmében nem a püspököt, hanem a papokat illette meg. Szekularizáció. Amikor az erdélyi rendek I. Ferdinánd átmeneti uralma után 1556-ban Izabella királynét és János Zsigmondot visszahívták, legelső intézkedéseik közé tartozott, hogy a tizedszedés jogát az erdélyi püspökség egész területén, valamint a váradién is, ha a püspök I. Ferdinánd híve maradna, az új uralkodó helytartójára, Petrovich Péterre ruházták. 2 ) A tizednek ez az úgynevezett szekularizációja, azaz egyházi jövedelemből kincstárivá változtatása,, éppen a bérletrendszer következtében történhetett zökkenés nélkül. A földesurak ettől kezdve nem a főpapoktól, hanem a kincstártól bérelték a tizedet. A szász tizedre azonban, minthogy az nem püspöki, hanem papi jövedelem volt, a szekularizáció nem éreztette hatását. Izabella királyné a rendek kívánságára még 1556-ban megerősítette a birtokos kegyuraknak azt a jogát, hogy birtokaikon a tizedet a régi szokás szerint továbbra is bérbe vehetik. Változást ekkor még az országgyűlésnek csak az a végzése jelentett, amely a tizedüggyel kapcsolatos viszályokban való ítélkezést az uralkodó udvari törvényszékének, az ekkor még királyi, majd később fejedelmi táblának a hatáskörébe utalta. Korábban, régi szokás szerint, a tizedügyekben való bíráskodás a püspöki joghatósághoz tartozott, s az 1555-i országgyűlés még kifejezetten megtiltotta, hogy ilyen ügyeket a királyi hatalmat képviselő vajdák elé vigyenek. A szekularizáció tehát legelőször az igazságszolgáltatással kapcsolatban hatott. A tizedszedés joga gazdát cserélvén, az új birtokos a tizedügyekben való törvénykezésre is igényt emelt. 3 ) De nem maradt el a hatás a tizedjövedelem igazgatása terén sem. Kincstári igazgatás. A bérletrendszer kialakulásának egyik lényegesoka az volt, hogy a főpapoknak a terményekre szükségük nem volt, a pénzben kapott bért jobban használhatták. A fejedelemnél már más volt a helyzet. Az udvar és a várak népének és őrségének élelmezése kívánatossá tette, hogy a tized, vagy legalább egy része, ne pénzben, hanem terményekben folyjék be a kincstárba, mert a pénzen úgyis élelmet kellett volna vásárolni. így merült fel az a gondolat, hogy a tizedet ne adják bérbe, hanem saját kezelésben tartsák. Magyarországon is, miként láttuk, a királyi kincstár ott és akkor tartotta a tizedet saját kezelésben, ahol és amikor nem pénzre, hanem a várak őrségének élelmezése céljából terményekre volt szüksége. A kezelésnek ez a módja költségesebb *) Az 1549-iki országgyűlés 27. t.-c.-e szerint: Decretum est, ut quemadmodum nobiles vi et authoritate iuris patronatus sui decimas in bonis eorum existentes pro se contra quoslibet alios solita arendatione retinere possunt, ita etiam Saxones huiusmodi decimas sibi ipsis coemendi habeant facultatem. U. o. I. k. 300. 1. 3 ) U. o. I. k. 571., 573. 1. *) 1555: In causis decimarum nemo regnicolarum in presenciam dominorum waywodarum citari possit, sed iuxta veterem consuetudinem huiusmodi causas dominus vicarius Albensis diiudicet. U. o. I. k. 540.1. 1556 : Causae autem et controversiae ratione huiusmodi decimarum ortae in tabula nostra coram nobis sicuti reliquae causae decernantur. U. o. II. k. 60. 1.
