Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

terhét viselte, végzetesen elszegényedett, az évente több ízben kirótt összegeket a legjobb esetben is csak részletekben fizethette. Ez vezetett arra a gyakorlatra, hogy az országgyűlésen összegyűlt nemesek, miután az adót megszavazták, azt a saját erszényükből előlegezték, egyesek önként, mások az országgyűlési határozat értelmében. A hitelezőket azután csak akkor elégítették ki, amikor a kérdéses adó már befolyt. Ha valamelyik nemes nem tudta a rája kivetett összeget előteremteni, zálogkölcsönt kellett felvennie, hogy fizethessen.

1

) Felügyelők. 1672-ben az adóügy rendezését Bethlen János és Farkas vállalta magára, »hazánkhoz való szeretetükből inkább, mintsem ország impositiojából.« Ők irányították a főpénztárnoknak, Budai Péternek működését.

2

) Az ő hivatalukból fejlődött ki a felügyelői (inspector) tisztség. A következő évben a rendek Kapy Györgyöt és Rédey Ferencet bízták meg azzal a feladattal, hogy az adókezelő szervezetet irányítsák. Felügyeletük alatt továbbra is működtek a különböző központi pénztárnokok, s a jelek nem arra mutatnak, hogy az új tisztségek beiktatásával a szervezet működése megjavult.

3

) 1680-ban az országgyűlés bizottságot küldött ki az 1659 óta működött pénztárnokok számadásainak megvizsgálására, de ez a bizottság munkáját el sem kezdhette, mert a régi számadásokat senki sem őrizte meg. A bizottság jelentése, amely beszámol a nehézségekről, jól mutatja a központi adóigazgatás rendszertelenségét. Egyik évben rendi pénztárnokok kezelték az adót, a másikban a fejedelmi udvarbíró, vagy a portusi tisztek, a számadásokat is hol az országgyűlés által választott, hol pedig a fiskális, azaz fejedelmi számvevők vizsgálták felül. A bizottság még a pénztárnokok névsorát sem tudta összeállítani, mert minden országgyűlés új adót szavazva meg, új pénztárnokot választott és oly sok országgyűlést tartottak ezekben a zavaros évtizedekben, hogy»némelyrövid gyűlésekbeli articulusok ki sem nyomtattak, hogy azokból mindaz felvett adónak mivoltát, mind az generális perceptorokat kitanulhassuk.*

4

) Változást az 1680-as évek sem hoztak, a zavar nem tisztult, majd minden adót másképen kezeltek. 1683-ban pl. az országgyűlés minden kapura 7 forintos rendkívüli adót vetett ki. A rendes adó két főfelügyelőjét és a főpénztárnokot is megválasztotta, de a rendkívüli adót a megyei és széki pénztárnokok nem közvetlenül a főpénztárnokhoz szolgáltatták be, hanem a nagyszebeni polgármesterhez. A szász egyetem tartozott azután az adót jó pénzre átváltani, s a polgármester 10.000 tallért a fejedelemnek adott át, a többit pedig a főpénztárnokhoz juttatta, aki ugyancsak Szebenben működött.

5

) A szász polgármestert bizonyára azért iktatták az adókezelő szervezetbe a főpénztárnokok és a vidéki pénztárnokok közé, hogy az egyetemet a pénzváltásra kötelezhessék. Az adó ugyanis a legkülönfélébb pénznemekben folyt be, amelyek között értéktelen is akadt. A főpénztárnoknak a város ötvösmestereket bocsátott rendelkezésére, a különböző pénzek finomságát és értékét csak ezek segítségével lehetett megállapítani. !) u. o. 190—192. 1. 2

) U. o. 319. 1. 3

) U. o. 350. 1. 4

) E. O. E. XVII. k. 105—106. 1. 5

) E. O. E. XVIII. k. 87. 1.