Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
de nem meghatározott szolgálatra készültek, a városi tanácsosok ezzel szemben előre választott pályán, habár csak bizonyos időre szóló megbízás alapján szolgáltak. Az újkori hivatásos hivatalviselés e két típus egyesítéséből keletkezett és nyomai már Mohács előtt kimutathatók. A királyi kamaraispánokkal szerződő pénzverők és bányászok már egész életükben ugyanazt a munkát végezték, amelyre nemzedékeken keresztül készültek. De ők inkább munkások voltak, mint tisztviselők, bár a pénzverőműhelyekben és a bányákban társaikat irányították, sőt bizonyos fokig bírói hatóságot is gyakoroltak fölöttük, tehát pénzügyigazgatási hivatalnokoknak tekinthetjük őket. Az újkori hivatásos hivatalnok típusát azonban a közigazgatásban is megtaláljuk. A kancelláriai titkárokra gondolunk, akik a XV. század hetvenes éveitől kezdve fokozatosan átveszik a királyi tanács rendi méltóságaitól a belügyi igazgatás munkáját. Rendszerint az alsóbb nemesek, vagy a polgárok közül kerülnek ki, egyetemet végeznek, magas műveltségre emelkednek és pályájukon, amelyre alapos felkészültséggel lépnek, mint szakemberek haladnak előre. Egy-két nemzedéken belül rendszerint magas országos méltóságot is elérnek és családjukat felemelik az ország előkelő birtokosnemzetségei közé. Nyomukba alulról újabb és újabb családok nyomulnak és az uralkodók szívesen fogadják őket szolgálatukba, mert amíg meg nem gazdagodnak és a rendiség szellemét magukba nem szívják, hűen, megbizhatóan és a fejedelmi hatalom felfogásának megfelelően töltik be tisztüket. Ha végül a Mohács előtti magyar közigazgatás képét a nyugateurópaival hasonlítjuk össze, azt látjuk, hogy a jellegzetes magyar vonások mellett, amilyenek a királyi tanács főrendi jellege, a kancellária szerepe a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, a megyei önkormányzat stb., általában megegyezett azzal, ami lehetővé tette, hogy amikor 1526 után a Habsburg-ház került a magyar trónra, az osztrák tartományokban bevezetett újításokat Magyarországon is belső megrázkódtatás nélkül valósíthatta meg. A Habsburgok királyságával, a török hódoltsággal és Erdély különválásával a magyar közigazgatás történetében egészen új korszak kezdődött.
