Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
ő alájuk rendelték, s gondjaira bízták a felügyeletet az összes fő- és leányharmincadhivatalok fölött, akár királyi tisztviselők voltak a harmincadosok, akár bérlők. Maguk a harmincadosok szintén a katonai parancsnoktól és az igazgatótól függtek, illetve később ezek hivatali utódaitól, a kormánytanácstól és a kamarától, a főharmincados közvetítő és ellenőrző szerepet játszott a vidéki hivatalok és a központi hatóságok között. A harmincadosokkal az igazgató előtt esküt tétetett, sajátkezűleg aláírt és megpecsételt kötelezvényt kért tőlük, szükség esetén, ha vagyonuk nem nyújtott elég biztosítékot, kezeslevelet is. Ő készítette számukra a hivatali utasítást, amit azonban az igazgató írt alá és pecsételt meg. A főharmincados őrizte a harmincadpecsétet, amellyel a harmincadosi nyugtákat, az ú. n. schedákat vagy regiákat lepecsételte, rájuk vezetvén a harmincadhivatal helyét, az év számát és annak az évnegyednek a jelét, amelyre ezeket az általa aláírt schedákat az illető hivatalnak kiosztotta. Pontos lajstromot vezetett róluk, hogy melyik hivatalnak, milyen év hányadik negyedére, hány darab ilyen schedát adott ki, s a harmincadosok kötelesek voltak minden egyes darabról nyugtát adni és gondosan elszámolni. A főharmincados legfontosabb feladata a harmincadosok ellenőrzése és elszámoltatása volt, ebben a munkában külön számvevők (rationum exactores) segítették. A harmincadosok nem csupán év végén, hanem minden egyes negyedév (angaria) elteltével megjelentek a főharmincados előtt, aki tartozott őket két héttel korábban értesíteni, hogy mikor jöjjenek. Számadásaikat aláírva és megpecsételve nyújtották be, utalványokkal és nyugtákkal felszerelve, s a főharmincados a számvevőkkel minden egyes tétel helyességét gondosan megvizsgálta. Ha valamelyik harmincados a neki átadott schedákról elszámolni nem tudott, két esetben pénzbüntetésre Ítélhette, harmadszorra pedig állásából elbocsáthatta. A harmincadosok külön lajstromot vezettek azokról a schedákról, amelyeket az ő területükön eladott, de előzőleg egy másik hivatalnál már elvámolt árukról gyűjtöttek össze a kereskedőktől. Ezeket is beszolgáltatták a főharmincadosnak, hogy az segítségükkel ellenőrizhesse a többi hivatal számadásainak helyességét. Amennyiben a számadásokban hibát talált, jelentést tett a fölötteseinek, hogy azok az illető harmincadost azonnal felelősségre vonhassák. Ellenőrző munkája nem merült ki a számadások felülvizsgálatában, hanem sorra kellett látogatnia az egyes hivatalokat, s a helyszínen ellenőrizte, vájjon a harmincadosok az ugyancsak 1603-ban újonnan megállapított s minden hivatalba megküldött tarifa (vectigal) 1 ) alapján vámolják-e el az árukat, nem játszanak-e össze a kereskedőkkel, minden egyes tételt pontosan elkönyvelnek-e, s a csempészáru elkobzásáról a kincstárt értesítik-e. Az elkobzott áru kétharmada ugyanis a kincstárt illette meg, a harmincados buzgalma jutalmául csak a harmadik harmadot tarthatta meg. Ha azt tapasztalta, hogy valahol új hivatalt kellene felállítani, vagy fiókot szervezni, errenézve indítványt terjesztett az igazgató elé. Fizetését a biztosok évi 300 magyar forintban állapították meg, segédszemélyzetét, amennyiben szüksége volt ilyenre, ebből az összegből fizette. Jellemző, hogy egész illetményét pénzben kapta, nem pedig részben természetben, ami már nem familiáris szolgálatra, hanem hivatásos hivatalviselésre mutat. 2 ) x ) L. E. O. E. V. k. 192. sk. 1. 2 ) Az utasítás eddig még kiadatlan tervezete az Országos Levéltárban őrzött kamarai levéltárban található a harmincadosi utasítások között.
