Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A harmincadügy János Zsigmond alatt. A Habsburg-uralom azonban, miként láttuk, csak rövid ideig tartott Erdélyben. 1556-ban János Zsigmond visszakerült az erdélyi trónra, s vele együtt valószinűleg a bérletrendszer is visszatért. A rövid Habsburg — interregnumnak annyi eredménye mégis lett, hogy egységes vámtarifát (u. n. vectigalt) vezettek be, s Kolozsvárott felállítottak egy hivatalt, amely a török felé irányuló forgalmat volt hivatva ellenőrizni. Ezt a hivatalt ugyan János Zsigmond a rendek kérésére 1558-ban megszüntette, de a nyugati határon több új harmincadhelyet szervezett, amivel Erdély elszakadását Magyarországtól és a török által hódoltatott területektől gazdaságpolitikailag is kifejezésre juttatta. 1558-ban még csak négy nyugati harmincadhivatal felállítását tervezték, Déván vagy Vincén, Váradon, Tasnádon és Szatmárott, 1 ) 1571-ben azonban már 10 ilyen hivatal működését ismerte el törvényesnek az országgyűlés : Váradon, Debrecenben, Bajomban, Székelyhídon, Margitán, Nagyfalun, Hidvégen, Zilahon és Sibón. 2 ) Nem lehetetlen, hogy az új helyekre a fejedelem kezdetben saját embereit küldte, s nem is mindig adta bérbe a harmincadot. Annyi bizonyos, hogy a hatalmukkal visszaélő harmincadosok megbüntetésének jogát a maga számára tartotta fenn, ami egyben a bérlők állami ellenőrzését jelentette. 3 ) Az ösztönzést erre a rendektől nyerte, akiket a saját fogyasztásra szállított áru után vámmentesség illetett meg, akiknek tehát érdekükben állott, hogy a harmincadosok működését az országgyűlésen törvényileg szabályozzák. Sajnos, megelégedtek azzal, hogy nemesi jogaikat biztosították, így az országgyűlési végzésekből a harmincadigazgatás szervezetéről vajmi keveset tudunk. A rendek érdekét szolgálta az 1571-i országgyűlésnek következő érdekes határozata is: »KönyÖrgünk nagyságodnak alázatosan, hogy a harmincad zászlóját városrúl városra, sokadalomrúl sokadalomra ne viseljék, mint ezkédig, hanem ahul helye vagyon, ott tartsák.* 4 ) Eszerint a harmincadosok nemcsak a hivatal helyén szedték a vámot, hanem vásárról-vásárra jártak, ami gazdaságosabb megoldás volt, mintha minden nagyobb vásárhelyen külön tisztviselőt tartottak volna. A rendeket ez a gyakorlat azért sértette, mert így lépten-nyomon ki voltak téve az ellenőrzésnek, amit ők zaklatásnak tekintettek. A harmincadhivatal érdeke azonban — akár fejedelmi kézben volt, akár bérletben — minél szigorúbb ellenőrzést kívánt, mert a még így is gyakori visszaéléseknek gátat kellett vetni. A harmincadok a Báthoryak korában. A Báthoryak korát, ami a harmincadigazgatást illeti, egyelőre sűrű homály borítja. A Partium után a szűkebb értelemben vett Erdély harmincadhálózata is kiépült. Egy korunkra maradt kimutatás szerint, amely Erdély 1586-i jövedelmeiről adott tájékoztatást a prágai udvar részére, ebben az időben magában Erdélyben a következő helyeken működtek harmincadhivatalok s a fejedelmi kincstár jövedelmét évenkint az alábbi összegekkel gyarapították: x ) E. o. E. II. k. 89. 1. 2 ) E. O. E. II. k. 507. 1. 3 ) E. 0. E. II. k. 188. 1. 4 ) E. O. E. II. k. 505. 1.
