Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Barcsay Ákos. Erdély fejedelmi széke fölött azonban ekkor már nem a rendek döntöttek, hanem a török. A nagyvezér 1658 október 8-án Barcsay Ákost jelölte ki fejedelemmé, aki szabadkozott, de kénytelen volt engedelmeskedni. II. Rákóczi György 1660 június 7-én belehalt a törökökkel vívott harcban kapott sebeibe. A rendek elfogadták az új fejedelmet, de a választási feltételekben újra szorítottak egyet hatalmán, kimondván, hogy »ha valamely dolgot mind az három natio maga hasznára valót ítél, megegyez és áll rajta, s ő nagyságát requirálja: tartozzék confirmálni, melyet ha nem cselekednék is, articulusban irattassék és ereje légyen*. 1 ) Ez nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy a rendek a fejedelem hozzájárulása nélkül, sőt akarata ellenére is hozhattak törvényt. Kemény János. Barcsay elfogadta ezeket a feltételeket, de trónra kerülve nem lett tehetetlen báb a rendek kezében. Rövid uralkodása alatt sok ellenséget szerzett magának, a török is csalatkozott benne, mert az adót pontatlanul fizette. Kemény János könnyen tudott pártot szervezni az országban, s a rendek 1661 január 1-én fejedelemmé választották. Kemény választási feltételei már enyhébbek voltak, mint Rédeyé és Barcsayé, a rendek törvényalkotó jogáról és a kincstartóságról nem szólottak. 2 ) Valószínű, hogy alatta a fejedelmi hatalom ismét a régi módon, rendi megszorítások nélkül érvényesült volna, de a török II. Rákóczi György volt fővezérét nem tűrte meg Erdély trónján. A bevonuló török hadak vezére magához vitette a jószágán elvonulva élő Apafi Mihályt, más jelölt ugyanis hirtelen nem akadt, s mire a táborba érkezett, a rendek már mint megválasztott fejedelmet üdvözölték. Kemény 1662 január 22-én elesett a nagyszöllősi csatában, 1661 szeptember 14-e óta Apafi viselte a fejedelmi címet. Ez lett a Báthoryak, Bethlen és a Rákócziak örökéből, erővel kellett fogni valakit, aki kénytelen-kelletlen vállalkozott a fejedelemségre. Apafi már nem a Kemény-féle enyhébb, hanem a Barcsayéle szigorúbb választási feltételeket fogadta el. 3 ) Apafi Mihály. Erdély utolsó nemzeti fejedelmének országlását államkormányzati szempontból nem ismerjük. A rendelkezésünkre álló töredékes adatok azt mutatják, hogy lényegesebb változás az ő idejében nem történt. Közismert az a döntő befolyás, amelyet a gyengekezű fejedelem fölött felesége, Bornemissza Anna és tehetséges kancellárja, Teleki Mihály gyakorolt. Teleki révén ebben az időben a kancellária lett Erdély legfontosabb kormányhatósága. A fejedelmi tanács ekkor sem alakult át újkori hivatallá, a tanácsurak egymásközt vetélkedtek, ligákat kötöttek, családi és egyéni érdekeket érvényesítettek az országos politikában is. Az Apafi-Korabeli tanács nem volt már sem fejedelmi, sem rendi szerv, hanem a zavarosban halászó főemberek váltakozó összetételű érdekszövetkezete. Nem csodálhatjuk, hogy az országgyűlések sem nézték jó szemmel ezt a kicsinyes és önző tanácsúri tevékenységet s bevezették a deputatusi intézményt, azaz a 3 nemzetből deputatusokat választottak, 1680-ban tizenhármat, később még többet, akiknek azt a feladatot szánták, !) E. o. E. XII. k. 96. 1. a ) E. O. E. XII. 473—479. I. 3 ) E. O. E. XIII. k. 79—84. 1.
