Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
a tanácsnak jogait a fejedelemmel és a kormányzóval szemben egyaránt biztosították, ha csak papíron is. Arra nem is gondoltak, hogy ezt a szervet, a fejedelmi tanácsot, állandóan és rendszeresen működő, testületileg határozó újkori hivatallá alakítsák át, amivel elérhették volna, hogy papíron biztosított jogait nemcsak akkor érvényesíthette, amikor azt a fejedelem is kívánatosnak tartotta, hanem olyankor is, amikor arra az ország érdekében a fejedelem akaratával szemben lett volna szükség. II. Rákóczi György lengyelországi vállalkozásának kudarca után ez a helyzet következett be. A fejedelem serege odaveszett, őmaga kegyvesztett lett a töröknél, utódai az uralomra gyengének bizonyultak. Ez volt az az idő, amikor a rendiség vehette volna kezébe az ország sorsának irányítását. De bebizonyosodott, hogy a középkori jellegű fejedelmi tanács csak arra volt alkalmas, hogy az erőskezű fejedelmek uralmának alkotmányos színezetet adjon, amikor gyenge fejedelmek mellett valóban kormányoznia kellett volán, erre a nehéz feladatra, éppen középkori jellegénél fogva, alkalmatlannak bizonyult. Nem is szólva arról, hogy az államélet egyik legfontosabb ágának, a pénzügyigazgatásnak átvételére a rendeknek még olyan szervük sem volt, mint amilyennel az általános kormányzásra a fejedelmi tanácsban rendelkeztek. Erdélyre 1657 után szomorú évek következtek, sok-sok bajjal és szenvedéssel. Rédey Ferenc. II. Rákóczi Györgyöt a török elejtette, s Erdély rendéi nem vállalkozhattak arra, hogy a szultán parancsának nyiltan ellene szegüljenek. 1657 november 2-án Rédey Ferencet választották meg fejedelemmé, aki nem szívesen vállalta ezt a magas méltóságot, s 1658 január 24-én vissza is lépett Rákóczi javára. A rendek azonban felhasználták a fejedelemválasztást arra, hogy kísérletet tegyenek az államkormányzatban való tevékenyebb részvételre. A választási feltételekben az új fejedelemmel elfogadtatták, hogy a tizenkéttagú fejedelmi tanácsot, minden nemzetből 4—4 tanácsost, az országgyűlés válassza, a fejedelem csak megerősítse, confirmálja azokat. Az ország és a fejedelem iránti hűségre az országgyűlés előtt tegyenek esküt. Ha ezt a feltételt a fejedelem megtartotta volna, a fejedelmi tanács tisztán rendi szervvé alakult volna át. Korábban, a közép- és újkori magyar királyi tanácshoz hasonlóan, csak annyiban volt rendinek tekinthető, hogy tagjait a rendek közül nevezte ki az uralkodó. A kinevezési jog azonban, amelyet az uralkodó gyakorolt, biztosította a tanács királyi, illetve fejedelmi jellegét. Kísérletet tettek a rendek egyúttal arra is, hogy a fejedelmi pénzügyigazgatás központi szervét, a kincstartóságot is rend ibefolyás alá vonják. A kincstartóság ezideig tisztán fejedelmi hivatal volt, a fejedelem a kincstartókat tetszése szerint nevezte ki, egyedül tőle függtek. Rédey Ferenc választási feltételei ezzel szemben azt kívánták, hogy »az ország jövedelmeinek percipiálására az országnak főrendiből álló thesaurarius rendeltessék ő nagyságáiul és az országtúl, ki is az ország jövedelmének erogálásában micsoda modalitást kövessen, ugyan most ő nagysága az egész tanács tetszéséből deliberáljon felőle, ha penig annak vacantiája történnék, mentül hamarébb a tanácsok egyenlő értelméből más alkalmatost substituáljon ő nagysága, és az következendő gyűlésen az ország is approbáljon«.*) Egyetlen mondatA választási feltételeket 1. E. O. E. XI. k. 321—325.1. A kincstartóról a 18. feltétel rendelkezett, a tanácsról a 14.
