Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
44 r érzékenységét azonban tiszteletben tartotta, a választási feltételeket magára nézve kötelezőnek ismerte el, hasonlóképen érintetlenül hagyta, legalább is formailag, a fejedelmi tanács és az országgyűlés jogait. Sőt az erdélyi törvények kodifikációja éppen az ő nevéhez fűződik. Mióta Erdély az anyaországtól elszakadt, úgyszólván minden évben tartottak a rendek országgyűlést, gyakran kettőt-hármat is. Ezeken az országgyűléseken sokszor egymásnak ellenmondó törvényeket hoztak, úgyhogy egyre érezhetőbbé vált egy törvénykönyv hiánya, arrjely a régi törvények közül a még hatályban lévőket egységes rendszerbe foglalja Össze. Ennek a törvénykönyvnek az elkészítésére az országgyűlés a fejedelem kezdeményezésére bizottságot küldött ki, e bizottság munkájának eredménye lett az 1653-ban, tehát már II. Rákóczi György idejében megjelent Approbatae Constitutiones című törvénykönyv. A fejedelmi tanács I. Rákóczi György mellett. Fejedelem és rendek viszonyára I. Rákóczi György idejében igen jellemzőek annak az utasításnak a fejedelmi tanácsra vonatkozó szavai, amelyet az idősebb Rákóczi György 1644-ben adott fiának. Az ifjabb Rákóczi György akkor már választott fejedelem volt, a rendek atyja kívánságára már 1642-ben megválasztották. 1644-ben, a magyarországi hadjárat megindításakor az öregebb fejedelem fiát kormányzóvá nevezte ki és teendőit utasításban foglalta össze. A fejedelmi tanácsról a következőket ajánlotta figyelmébe : »Ennek az hazának is valamivel kötelességed szerént is tartozol és minden rendbeli lakosnak s hivatalban levőknek igazán kiszolgáltasd, megadd jó kedvvel hímezés-hámozás nélkül, tanácsurakot bármi melletted forgó belsőkülső tisztviselő hiveidet megbecsüld, tanácsokat, jóravaló intéseket mind megfogadd és végben is vigyed, becstelen szóval is ne illesd őket, s az mennyire érkezhetel, ki is szolgáltasd kinek-kinek az mivel tartozol, és úgy viseld hozzájok magadat s úgy tegyed magadévá szűeket, adhassanak ők is hasznos tanácsot és szolgálhassanak vidám szívvel és akarattal, és vagy tetszik, vagy nem, de meghalld, értsd kinek-kinek Ő kegyelmek közül is tanácsokat, intéseket, s azért neheztelésre senkire is fel ne indulj, mert bizonnyal hidd, ha az ellen cselekednél, magadnak ártanál és károdra következhetnék.* 1 ) Igen bölcs szavak a fejedelmi államkormányzat lényegéről. I. Rákóczi György, miként Bethlen Gábor is tette, a rendiséget nem akarta elnyomni, sem háttérbe szorítani. A fejedelmi tanácsban hasznos kormányszervet látott, éppúgy, mint az Árpádok és a vegyesházbeli magyar királyok. Arra azonban nem gondolt, hogy a középkori jellegű tanácsot állandóan és rendszeresen ülésező és testületileg határozó újkori hivatallá alakítsa át. S úgylátszik, hogy ezt a rendek sem tartották szükségesnek. Az országgyűlések iratanyagában legalábbis nyoma sincs ilyen irányú rendi kívánságnak. Fejedelem és rendek egyaránt megmaradtak a középkori jellegű tanács mellett, amelynek tagjai az ország legelső családjainak fiai közül kerültek ki, olyan családokból, amelyek maguk is adtak már fejedelmet. A birtokos és tekintélyes tanácsurak nem tartózkodtak állandóan a fejedelmi udvarban, birtokaikon éltek és gazdálkodtak. Az udvarba csak akkor mentek, ha valami elintézni valójuk akadt, vagy ha a fejedelem hivatta őket. Azt azonban elvárták, hogy a fejedelem minden fontosabb kérdésben meghallgassa véleményüket. S az olyan fejedelemnek*. J ) Tört. Tár. 1891. 156. 1.
