Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
megszervezni. Basta egyedül a katonaságban bízott s azt javasolta, hogy minél erősebb sereget küldjenek az országba és tartsanak a várakban, mert különben újra elveszítik ezt a tartományt. Ő maga katona lévén, nem látta célszerűnek a polgári kormányzást, legalábbis addig, amíg a nyugalom helyre nem állott. 1 ) Erdély püspöke, Náprágyi Demeter ugyancsak zavarosnak találta a helyzetet s óva intette az uralkodót: ne küldje le a királyi család valamelyik tagját, hanem inkább kormányzót állítson a tartomány élére, hűséges, okos, szerény, tanult, de hadban jártas katolikus férfiút, akinek bocsásson rendelkezésére megfelelő számú katonaságot és széleskörű hatalommal ruházza fel. Ha ez a kormányzó uralmát megszilárdította, átadhatja majd a kormányt valamelyik főhercegnek. A kormányzó Gyulafehérváron vagy Szebenben tartózkodjék, külön erdélyi kancelláriára szüksége nincsen, a fontosabb okleveleket a magyar kancellária állíthatja ki. Fontos azonban, hogy a jövedelmeket külön szerv kezelje, legjobb lenne Kolozsvárott vagy Brassóban kamarát létesíteni s a gazdasági vonatkozású ügyeket rábízni. 2 ) Rudolf tanácsosai, követve az I. Ferdinánd korabeli példát, úgy határoztak, hogy egyelőre két királyi biztost küldenek Erdélybe. Istvánffy Miklós, a nádori helytartó nem vállalta a megbízást, mire báró Molart Jánost és Burghausen Miklóst nevezték ki biztosoknak, akik 1602 végén megérkeztek Gyulafehérvárra,, csatlakoztak Bastához, 1603 január közepére összehívták az országgyűlést, amelynek rendéi készségesen letették az esküt Rudolf hűségére. 3 ) Ezután néhány hónapig a két királyi biztos kormányozta Erdélyt, Basta katonai támogatásával. A török közben megpróbálta, hogy Székely Mózest uralomra juttassa. Egy tábori országgyűlés 1603 áprilisában ki is kiáltotta fejedelemnek, de Basta Radul vajda segítségével ez év júliusában leverte Székelyt, aki maga is elesett a csatában. 4 ) Közben Molart és Burghausen elvégezték feladatukat, tanulmányozták az erdélyi viszonyokat s terjedelmes jelentésükben azt ajánlották az uralkodónak, hogy Erdély élére kormányzót vagy helytartót (gubernátort vagy locumtenenst) állítson, s melléje úgynevezett nagy tanácsot szervezzen. Ez a kormányzói vagy helytartói tanács ne csak közigazgatási hatóság legyen, hanem egyben felső törvényszék is, az egész országra kiterjedő illetékességgel s ítéletei ellen csak kivételes esetekben fellebbezhessenek magához a királyhoz. E tanács tagjai legyenek: a kormányzó vagy helytartó, a püspök, a kancellár, 2 magyar főúr, 2 magyar nemes, 2 külföldi német, 2 erdélyi szász, köztük a mindenkori nagyszebeni királybíró, 2 székely, akik helyett azonban tanácsosabb lenne külföldi németeket vagy erdélyi szászokat kinevezni, mert a székelyekben megbízni alig lehet, s végül a kancellár mellett, aki járatlan a hivatalszerű ügyintézésben, egy latin vagy német titkár, összesen tehát egy elnöke, 12 tanácsosa és egy titkára legyen az új hatóságnak, amelynek tagjait a kormányzó vagy helytartó javaslatára az uralkodó nevezze ki. A kormányzó nevezze ki a fő- és alispánokat, x ) Jelentését 1. E. O. E. V. k. 175—180. 1. a ) Náprágyi jelentését az erdélyi viszonyokról 1. E. 0. E. V. k. 162^175. L 3 ) E. O. E. V. k. 37—39. 1. 4 ) E. O. E. V. k. 49., 53. I.
