Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

utasításában hangsúlyozta feladatuk fontosságát, mert, mondotta, minden a jövedelmektől függ, főleg a katonaság tartása, Erdélyt pedig csak erős hadsereggel lehetett volna megvédeni a török és az oláh vajdák támadásaival szemben. Erdély jövedelmeiről még Fráter György készített egy kimutatást az uralkodó részére, a biztosok most azt az utasítást kapták, hogy ennek a kimutatásnak helyességét a helyszínen ellenőrizzék, állapítsák meg, nem maradt-e belőle valami ki, továbbá tegyenek javaslatot arra nézve, hogyan lehetne a jövedelmeket helyesebb kezelés révén gyarapítani, esetleg új forrásokkal szaporítani. Vizsgálják meg, Fráter György hogyan kezelte a jövedelmeket, az ő emberei még szolgálnak-e, s megérdemlik-e a bizalmat. Az alkalmas és megbízható személyek kiválogatására különösen nagy súlyt helyezzenek. Tárgyalják meg Castaldóval és Báthoryval, — ekkor még ezek kormányozták Erdélyt — valamint Nádasdy Tamással, ha az is ott van, vájjon mi lenne az előnyösebb, ha egy személyre bízzák az összes jövedelmek kezelését, esetleg segítő társakat rendelve melléje, vagy pedig ha az osztrák tartományok és Magyarország példáját követve Erdélyben is királyi kamarát szerveznek 9

1

) A két biztos, Báthory és Nádasdy távollétében, csak Castaldóval tárgyalt, tanácskozás helyett inkább cselekedett. Sorra járták a jövedelmi forrásokat, a só-, pénzváltó- és pénzverő kamarákat, a huszadhelyeket, a királyi várakat és birtokokat, alaposan tájékozódtak az egyházi javak és az adózás kérdéseiben. Részletes jelentésük, amelyet az uralkodó elé terjesztettek, összefoglaló képet nyújt az erdélyi pénzügyigazgatásról a XVÍ. század első felében.

2

) Ez a kép zavaros helyzetet mutat, s indokolja a jelentéshez fűzött javaslatot. A legelső feladat eszerint a zavaros helyzet tisztázása lett volna, amihez erőskezű emberre volt szükség. A biztosok ezért Castaldóval egyetértve a kamarai tanácsrendszer bevezetése helyett inkább azt ajánlották, hogy a király az erdélyi pénzügyek irányítását egy emberre bízza, a segítő társakat ne melléje rendelje — ez lett volna a tanácsrendszer — hanem alája. Elsősorban egy számvevőt adjon melléje, mert a legnagyobb hiba az, hogy a tisztviselők pontatlanul számolnak el, azután egy-egy szakembert, aki jártas a két legfontosabb jövedelmi ág, a só- és a nemesércbányászat dolgaiban. Megfelelő embereket megnevezni azonban nem tudtak, — tanta est hic hominum penuria — s Castaldo sem tudott. Haller Péter kincstartósága. Az egész terv a megfelelő emberek hiányán szenvedett hajótörést. A király a biztosok javaslatát mindenben elfogadta, de csak egy év múlva talált valakit, aki a nehéz szerepre alkalmasnak látszott. Választása a nagyszebeni Haller Péterre esett, aki már korábban is hasznos szolgálatokat tett a kincstárnak. Haller az igazgatói és kincstartói kettős címet kapta (administrator proventuum in Transsilvania et thesaurarius). 1553. június 25-én kelt utasításában

3

) az uralkodó feladatát a biztosok javaslatának megfelelően az összes erdélyi királyi jövedelmek központi kezelésében, az alája rendelt x

) Az utasítást kiadta Engel, Johann Christian von

: Geschichte des ungrischen Reichs und seiner Nebenländer. III. Bd. Halle, 1798. 17—20. 1. a

) A jelentést, amelynek adatait az egyes jövedelmi ágak ismertetésénél fogom felhasználni, ugyancsak Engel adta ki i. m. III. Bd. 22—43. 1. és IV. Bd. (Halle, 1801.) 6—31. 1. 3

) Kiadta Engel i. m. IV. k. 52—66. 1.