Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

IV. FEJEZET. Az erdélyi fejedelmi hivatalok. 23. §. Terület és államforma. Az önálló Erdély külső erők következménye. A török uralmának Magyarországon egyik leglényegesebb következménye az erdélyi fejedelemség' másfélszázados önálló élete volt. Erdélyt földrajzi helyzete bizonyos mértékben már a középkorban önállóvá tette, anélkül azonban, hogy valamikor is megszűnt volna az anyaország szerves része lenni. Fejlődése mindenkor párhuzamosan haladt az anyaországéval, szervezete, kormányzata, igazságszolgáltatása és közigazgatása, gazdasági és társadalmi viszonyai, szellemi élete, ha helyi sajátosságokat — az ország más vidékeihez hasonlóan — mutattak is, lényegükben az anyaországiakkal voltak azonosak. Erdély elszakadása Magyarországtól tehát nem a történeti fejlődés szükségszerű eredménye volt, hanem erőszakos külső beavatkozásé. Ugyancsak külső erők, a Habsburg-ház politikai céljai, akadályozták meg, hogy a török kiűzése után a XVII. század végéri visszatérjen és Magyarországgal újra egyesüljön. A három nemzet. Hogy az önálló Erdély nem természetes alakulat volt, azt területének állandó ingadozása bizonyítja legjobban. E terület magva, a tulajdonképeni Erdély, Magyarországnak a Királyhágón túli része, már a középkorban kialakult. Három részre oszlott: a magyarok, a székelyek és a szászok földjére. A magyarok földje megyékből, a székelyeké székekből, a szászoké pedig székekből és vidékekből állott. Magyar megyék : Székely székek Belső-Szolnok, Doboka, Fehér, Hunyad, Kolozs, Küküllő, Torda, Fogaras vidéke. Aranyos, Csík, Három, Maros, Udvarhely. Szász székek (Kiráíyföld) Altland : Weinland : Kőhalom, Nagysink, Szeben, Üjegyház ; Unterwald: Szászsebes, Szászváros, Szerdahely ; Medgyes, Segesvár. Szász vidékek Beszterce, Brassó,