Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
ezt a feltételt nem tartották kötelezőnek. Megfelelő képzettségű bányatisztviselő ebben a korban, amikor a bányaismereteket külön iskolákban Magyarországon még nem tanítottak, nagyon kevés hazai ember akadt, többnyire csak a bányavárosok német nemzetiségű polgársága köréből. Minthogy e polgárság nagy része a XVI. század közepére már protestáns hitre tért, 1 ) a bányatisztviselők között is sok protestáns akadt, amíg a XVII. században, a katolikus megújhodás idején az államhatalom céltudatos politikájának eredményeképen fokozatosan háttérbe nem szorultak. Az 1609. évi 44. tc. ugyan úgy rendelkezett, hogy a tisztviselők alkalmazásánál vallási és nemzetiségi szempontokra ne legyenek tekintettel, a katolikusokat mégis előnyben részesítették. 2 ) A bányavárosokban már nehezebben nyert teret az ellenreformáció, az összeütközések a katolikus tisztviselők és a protestáns városi hatóságok között nem tartoztak a ritkaságok közé. 3 ) Ami végül a bányatisztviselőosztály munkájának eredményét illeti, ezt elsősorban a gazdaságtörténelem hivatott megbírálni. Kétségtelen azonban, hogy a bányajog és annak keretében a bányahivatali jog egységes fejlődése, ami még részletes vizsgálatra vár, elsősorban ennek a hivatalnokosztálynak köszönhető. Az I. Ferdinánd által kidolgoztatott és I. Miksa által 1565-ben kihirdetett országos bánya- és erdőrendtartás elveinek gyakorlati érvényesülését ez az osztály biztosította. S noha az alsó magyarországi bánya- és erdőhivatalok a magyar központi kormányszervek alól kivéve az ország alkotmányának sérelmével idegen hatóságok irányítása és ellenőrzése alá kerültek, munkájuk azért a magyar haza javát is szolgálta, azzal a magyar nemzet elismerését és háláját is kiérdemelték. Pozsonyi és kassai pénzverőházak. A középkorban, mint már említettük, kezdetben külön bánya- és pénzverőkamarák működtek, s csak később olvadtak össze. A XVI. és XVII. században a Habsburgok uralma alatt álló királyi Magyarország területén csak egy bányakamara maradt meg, az alsómagyarországi, amely Körmöcbányán pénzt is veretett. De nyomai vannak annak, hogy ebben az időben a magyar királyok részére másutt is vertek pénzt, ha nem is külön kamarákban, hanem úgynevezett pénzverőházakban, domus monetaria-kban. Pozsonyban és Kassán, a kamarai pénzügyigazgatás két központjában, találunk pénzverőházakat. Szerepüket részletesen nem ismerjük, csak néhány töredékes adat alapján vázolhatjuk. A pozsonyi pénzverőházról 1633-ban a szepesi kamarai igazgatóság úgy nyilatkozott, hogy az rövid ideig tartó működés után megszűnt. 4 ) Az 1660-as és 1670-es években azonban újra üzembe helyezték. Erre mutat, hogy vezető tisztviselői 1660 körül, illetve 1674-ben hivatali utasítást kaptak. Az 1660 körüli utasításból csak annyi tűnik ki, hogy a pozsonyi magyar kamara főhatósága alá tartozó pénzverőházat egy ellenőr (contra) segítségével egy pénzvizsgáló (Zygostata, Quardein) vezette, a pénzveréshez szükséges nemesércről pedig úgynevezett szállítók (Lieferanten) gondoskodtak. 5 ) *) Pech i. m. I. k. 225. 1. 2 ) Pech i. m. II. k. 14., 17. I. Schmidt IV. k. 456., 459., 582. I. 3 ) Pech i. m. II. k. 361. 1. *) Takdts Sándor: Üj pénzverő felállításának terve 1633-ban. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899. 240. 1. 5 ) Utasítás a pozsonyi pénzverőház pénzvizsgálója részére 1660 körül. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899. 323. I.
