Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
mint a magasabb fokon és a három nagy bányakerületben, Körmöcön, Selmecen és Besztercebányán, a bányamesterek. Körmöcön a rendelkezésünkre álló gyér adatok tanúsága szerint, bányabírák nem voltak, a legalsóbb fokú bányabíró maga a bányamester volt. Annak azonban van nyoma, hogy a körmöci bányamester mellett idővel egy bányabírósági irnok (Berggerichtsschreiber) működött. 1 ) Az I. Miksa-féle 1565-iki bányarendelet ugyanis kötelezte a bányamestereket, hogy a hivatalos működésükről külön könyvet, az úgynevezett bányakönyvet (Bergbuch) vezesenek. Ebbe nemcsak a különböző ítéleteiket jegyezték fel, hanem a bányászattal kapcsolatos összes jogügyleteket is megörökítették. Azt mondhatjuk tehát, hogy a bányamesterek a mai közjegyzőkéhez hasonló hiteles helyi tevékenységet is folytattak, az akkori káptalanoknak, konventeknek, megyei és városi hatóságoknak és az udvari kancelláriának megfelelően. Vitás kérdések eldöntésénél a bányakönyvek feljegyzéseit, illetve az azok alapján kiállított bányamesteri okleveleket, a különböző hatóságok bizonyító erejűeknek ismerték el. Ez magyarázza, hogy a bányamester mellett az írásbeli munkák elvégzésére külön tisztviselőt, a bányabírósági írnokot kellett alkalmazni. A jogszokás, amit azután az 1565-iki országos bányarendelet írásba foglalt, megszabta, hogy milyen ügyek tartoztak a bányamester, illetve a bányabíróság, s milyenek a városi vagy megyei törvényszék illetékessége alá. Röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy a bányabíróság a bányászattal kapcsolatos ügyekben ítélkezett. Más vonatkozású ügyek legfeljebb akkor kerültek a bányamester ítélőszéke elé, ha a vádlottak olyan bányaalkalmazottak voltak, akik nem tartoztak sem városi, sem megyei hatóság alá. A jogszolgáltatás egyik általános elve ugyanis az volt, hogy a pörös ügyben elsősorban a vádlott fölöttes hatósága illetékes. Bányászati ügyekben az összes bányatulajdonosok és alkalmazottak a bányabíróság igazságszolgáltató hatóságának voltak alávetve, egyéb ügyekben azonban városi vagy megyei illetőségük volt, aszerint, hogy melyik törvényhatóság területén laktak. Az általános elvet különböző mentességek kivételekkel tűzdelték tele, amelyek körül a viták szinte állandósultak, így pl. a városokban lakó nemesek, vagy a kamarai tisztviselők esetében, akik fölött a városi hatóság törvénykezési jogot szeretett volna gyakorolni, ami olykor sikerült is neki. A fejlődés részletei még ismeretlenek, s bizonyára sok tanulsággal fognak szolgálni. 8 ) Egyelőre azt sem tudjuk, hogy a bányamesternek az ítélkezésben segítő bírótársakból mikor lettek Körmöcön állandóan és rendszeresen működő bányabírósági esküdtek, azaz hogy a körmöci bányabíróság mikor nyert testületi (kollegiális) alapon szilárd szervezetet. Selmecen a fejlődés már a XVII. század 70-es éveiben eljutott erre a fokra, 1675-ben egy bányabírósági ülnökről olvasunk, 3 ) Körmöcről azonban hasonló adatról nem tudunk, úgyhogy valószínűnek tarthatjuk, hogy ott a testületi bányabíróság csak a XVIII. században alakult ki. A részletkutatásnak erre a kérdésére is feleletet kell majd adnia. A bánybíróságok munkáját nagymértékben megkönnyítette volna, ha saját fegyveres erőre, azaz bányarendőrségre támaszkodhattak volna. x ) 1642-ben Kirchschlager János bányabírósági irnok évi 133 forint 30 dénár fizetést kapott. Pech i. m. II. k. 432. 1. *) Az 1565-iki bányarendeletnek a bányamesteri bíráskodásra vonatkozó pontjait 1. Schmidt i. m. II. k. 228., 287., 301., 305., 312., 348., 387. 1. 8 ) Schmidt i. m. V. k. 234. I.
