Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
N bányán, majd panaszkodva Bethlen embereire, akik a besztercebányai kamaraházat feldúlták, visszatért Bécsbe. 1 ) Csak 1627 elején ment le újra kerületébe, ahol azzal kezdte működését, hogy a kamarai tisztviselők bányaművelési tilalmát ismét életbeléptette. 2 ) 1624 július 6.-án kiállított utasítása egyébként ugyanazokat a pontokat tartalmazta, mint elődeié. 3 ) Wendenstein 1628 végén, vagy 1629 elején halt meg. Halála után a főkamaragrófi állást egyelőre nem töltötték be, hanem a fökamaragrófság igazgatásával, mint adminisztrátort, Sockh János körmöci al ka maragrófot bízták meg. 4 ) Sockh jó vezetőnek bizonyult, ezt bizonyítja, hogy az 1632-ben kinevezett Puchenberg György főkamaragrófsága alatt is ő vezette a kamarát. Puchenberg le sem jött a bányavárosokba, rendeleteit Bécsből küldözgette, s végrehajtásukat az adminisztrátorra bízta. 5 ) Ez az állapot ellenkezett a fökamaragrófság rendeltetésével, amely éppen az volt, hogy a távoli alsóausztriai kamarát a helyszínen helyettesítse. A főkamaragrófok azonban többet tartózkodtak Bécsben, mint a bányavárosokban, ahol állandó székhelyük sem volt. A szükségnek megfelelően hol Besztercebányán, hol pedig Körmöcön vagy Selmecen jelentek meg. Minthogy a pénzverők Körmöcön dolgoztak, legtöbbször itt laktak, úgyhogy az alsómagyarországi bányakamarát még az újkorban is gyakran középkori nevén, körmöci kamarának hívták. Ugyanakkor azonban a besztercebányai igazgató és a két alkamaragróf hivatalát is kamarának nevezték. Vigyáznunk kell tehát, ha a körmöci kamaráról hallunk, mert a fő- és az alkamaragrófságot egyaránt értették alatta. Puchenberget már 1633-ban báró Dietrichstein váltotta fel a főkamaragrófi állásban. Utasítása semmiben sem különbözött attól, amit elődei 1598 óta kaptak. 6 ) Működéséről semmit sem tudunk. A töredékes adatok arra vallanak, hogy továbbra is Sockh János körmöci alkamaragróf igazgatta az egész bányakamarát. Az ő adminisztrátorságának idejére esett I. Rákóczi György hadjárata, amikor az alsómagyarországi bányavidék 1644-ben és 1645-ben rövid időre ismét az erdélyi fejedelem birtokába jutott. Elődeinek példáját követve ő is átvette s változtatás nélkül megtartotta a bányakamarát, amelynek tisztviselői különösebb izgalmak nélkül esküdtek hűséget új uruknak, hogy azután néhány hónap elteltével királyi kegyelemben részesüljenek. 1646-ban és 1647-ben királyi bizottság járta be a bányavárosokat. A használható Sockh továbbra is megmaradt adminisztrátornak, s ezt a megoldást az ő 1649-ben bekövetkezett halála után is többször alkalmazták. Amikor megfelelő főkamaragrófot nem találtak, a bányakamara vezetését adminisztrátorra bízták. Sockh örökébe rövid időre Roth Hermán körmöci számvevő és Tschech Jeremiás körmöci pénztárnok lépett, majd 1649 júliusában, amikor Rothot körmöci al ka maragróffá nevezték ki, ő lett az egyedüli adminisztrátor. 7 ) Ettől kezdve, minthogy Pech Antal monográfiája csak 1650-ig terjed, még kevesebbet tudunk a fökamaragrófság sorsáról. Schmidt Ferenc gyűjteményében 1633 utáni főkamaragrófi utasítás nincs felvéve, pedig valószínű, hogy Dietrichstein utódai is mind kaptak utasítást. Egyelőre x ) U. o. 184—185. 1. 2 ) U. o. 233. 1. • 8 ) Schmidt i. m. IV. k. 419—436. I. 4 ) Pech i. m. II. k. 245. 1. 5 ) U. o. 304. 1. Puchenberg utasítását 1. Schmidt i. m. IV. k. 588—605. I. 6 ) Pech i. m. II. k. 304. 1. Az utasítást !. Schmidt i. m. IV. k. 612—624. I. ') Pech i. m. II. k. 501. 1.
