Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
továbbá, hogy fizetésüket ne terményekben kapják, hanem pénzben. 1 ) Ezek a követelmények ma természetesen hangzanak, a maguk idejében azonban gyökeres újítást jelentettek. Nagyon is kétséges, hogy sikerült-e őket megvalósítani. Az sem látszik valószínűnek, hogy a tervezett háromtagú kamarai tanács valaha is összeült. A kollegiális ügyintézés ugyan a bányaigazgatásban is szerephez jutott, de nem a körmöci bányakamara keretében, hanem az alsóausztriai kamaránál, amelyet I. Ferdinánd az alsómagyarországi bányaügyek központi intézésével megbízott, s ezzel a körmöci bányakamara fölöttes hatóságává nevezett ki. Az alsóausztriai kamara főhatósága. Hogy ezt a fontos lépést, amely a magyarországi bányászat sorsát századokon át döntően befolyásolta, pontosan mikor és milyen indokok alapján tette meg, egyelőre még nem tudjuk. Jellemző, hogy bányatörténeti irodalmunk még ezt az alapvető jelentőségű kérdést sem tisztázta. Valószínű, hogy mindjárt 1548-ban került erre sor, amikor a besztercebányai rézbányák már kincstári kezelésben voltak, s amikor nővérétől a körmöci bányakamara jövedelmeit is visszaváltotta. Mária királyné 1548-ig nem töltötte be a főkamaragrófi állást, valószínű, hogy a kamarát a zólyomi ispán katonai támogatásával a két alkamaragróf igazgatta, ha nem is kollegiális tanácsüléseken, amint az 1540-iki bizottsági utasítás ajánlotta. I. Ferdinánd ekkor az elé a feladat elé került, hogy a besztercebányai vállalatot hogyan olvassza bele a körmöci kamarába, amelynek korábban arra semmiféle befolyása sem volt. Megtehette volna ugyan, hogy a két szervet: a besztercebányai bányaműveket és a körmöci bányakamarát továbbra is egymástól függetlenül kezelteti, központosító és egységesítő törekvése azonban, amely minden reformjának lényegét jelentette, ezt nem engedte meg, A besztercebányai vállalat vezetőségét egyik alkamaragrófnak sem rendelhette alá, mivel ezáltal azt rangban lefokozta volna, hiszen a vállalat mindegyik alkamaránál többet jövedelmezett. Maradt tehát az a lehetőség, hogy a főkamaragrófi állást betölti, s annak hatáskörét Besztercebányára is kiterjeszti. Ezt, amint látni fogjuk, később meg is tette. Pillanatnyilag azonban nem talált alkalmas személyt a főkamaragrófi állásra, s központosító hajlamát ez a megoldás sem elégítette volna ki. így jutott arra az elhatározásra, hogy az egész alsómagyarországi bányavidéket, illetve a bányaregáleval kapcsolatos hivatalszervezetet az alsóausztriai kamarának rendeli alá. A kamarákban decentralizált bányaigazgatás központi ellenőrző szerve a középkorban a tárnokmester, majd később a kincstartó volt. A kincstartói állás helyett I. Ferdinánd a magyar kamarát szervezte, kézenfekvő lett volna tehát az a megoldás, hogy az alsómagyarországi bányászat és a bányaregáleval kapcsolatos jövedelmeket kezelő hivatalszervezet igazgatását, központi irányítását és ellenőrzését a korszerű közigazgatás igényeinek mindenben megfelelő magyar kamarára bízza, amely éppen 1548-ban, tehát a körmöci bányajövedelmek visszaváltásának időpontjában kapott új, az örökös tartományok és az udvar kamaráinak szervezeti szabályzatát követő hivatali utasítást. Az uralkodó mégsem ezt tette, az alsómagyarországi bányaigazgatást nem a magyar, hanem az alsóausztriai kamarára bízta. Hogy miért cselekedett így, a magyar pénzügyigazgatás egységét miért Az 1540-ik utasítást 1. Schmidt i. m. I. k. 121—144. 1.
