Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A nemesércforgalom monopóliuma. E monopólium bevezetése Károly Róbert nevéhez fűződik, aki 1329 és 1335 között szánta el magát erre a nagyhorderejű lépésre. Célja az volt, hogy a földesúri bányaszabadság terén tett engedmények következtében fellendült nemesércbányászat hasznát a kincstár részére fokozott mértékben biztosítsa. Korábban a bányászott aranyat és ezüstöt a királyi bányászok vagy a bányatulajdonos földesurak szabadon hozhatták forgalomba, úgyhogy ezek a nemesércek gyakran nyers alakban kerültek külföldre. Ez a körülmény két szempontból is sértette a kincstár érdekeit. Először azáltal, hogy a királyi pénzverés nemesércellátását veszélyeztette, másodszor pedig azzal, hogy a nemesércek áralakulását a külföldi kereslettől tette függővé. Arról nem rs szólva, hogy a szabadon forgalomba hozott nemesérc után az urbura behajtása külön hivatali szervezetet igényelt, míg a monopóliumot kezelő személyzet egyúttal az urburát is behajtotta, s így a nemesércbányászatot is ellenőrizte. Károly Róbert rendelkezése értelmében, amit azután utódai számtalanszor megújítottak, nemesércet, azaz aranyat és ezüstöt csak a király hozhatott forgalomba, a termelt ércet a királyi bányászok és a földesurak egyaránt kötelesek voltak a kincstárnál pénzre beváltani. A beváltási árat természetesen a király állapította meg, mégpedig úgy, hogy a kincstár részére jelentékeny hasznot biztosított. Aranyat és ezüstöt ettől kezdve csak pénz alakjában lehetett az országból kivinni, e rendelkezés megszegőit szigorú büntetésekkel fenyegették. 1 ) Pénzverési regálé. A nemesérc forgalmának monopolizálása tulajdonképen a pénzverés felségjogából származó hasznot biztosította, mielőtt még az ércből pénzt vertek volna. Ezt a felségjogot a korábbi időkben az uralkodók úgy gyümölcsöztették, hogy a pénzeket bizonyos időközökben bevonták, természetesen alacsonyabb árfolyamon, mint ahogyan kibocsátották őket, s azután új pénzt verettek. A pénzváltás legdurvább formája az volt, hogy a régi érméket körülmetélve hozták újból forgalomba. A pénzláb állandó váltakozása a kereskedelem érdekeit veszélyeztette és a magyar pénz kül- és belföldi hitelét egyaránt aláásta. Károly Róbert reformja tehát, amely lehetővé tette, hogy a pénzváltásból eredő nyereségről, az úgynevezett kamara hasznáról lemondjon, s ezáltal a magyar pénzláb állandóságát biztosítsa, nemcsak a kincstár hasznát szolgálta, hanem a kereskedelemnek és az ország egész gazdasági életének javára vált. A bányatörténet feladatai. A bányászattal kapcsolatos királyi jövedelmek kezelése, úgymint a kincstári birtokon lévő érc- és sóbányák művelése, a bányászott só forgalombahozatala, az urbura behajtása, a beszolgáltatott nemesércek finomságának és súlyának megállapítása, azok pénzre való beváltása, majd pénzzé verése, rendkívül bonyolult, igen sokfelé ágazó, nagy szakértelmet igénylő feladatot jelentett a kincstár számára. E feladat megoldásán külön szervezet fáradozott, több-kevesebb sikerrel. A közigazgatástörténelemnek az a feladata, hogy ennek a szervezetnek összetételét és működését ismertesse. Magának a bányászatnak és a vele kapcsolatos üzemeknek a fejlődését a gazdaságx ) Hóman i. m. 127. 1.
