Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
ság lett belőle. Korán találkozunk helyettesével, az alországbíróval, ítélőmesterével és jegyzőivel, okleveleit külön kancellária állította ki. Jelentőségét akkor sem veszítette el, amikor a nádor Nagy Lajos uralkodásának kezdetén visszatért a királyi udvarba. Megnövekedett hatalmát azonban az erőskezű Anjouk a bevált módszer szerint korlátozták, bírói hatóságának nagy részét előbb a különös, majd a személyes királyi jelenlét (speciális és personalis praesentia regia) bíróságaira ruházták. Zsigmond uralkodása alatt és az oligarchia korában az országbírói méltóság is a hatalmas tartományurak rangját díszítette. Mátyás abszolutizmusa idején a nádorral együtt a nyolcados törvényszékeket vezette. Bírói hatósága a személyes jelenlét helytartója, a személynök (personalis) igazságszolgáltatási jelentőségének növekedésével párhuzamosan zsugorodott össze. Közigazgatási szerepéről, nem tekintve az ilyen természetű pörök vezetését, amióta az udvarispánság éléről elkerült, tudomásunk nincsen. A XV. és XVI. század fordulóján tagja a királyi tanácsnak, de nem szerepel a mindennapi ügyeket intéző referensek között. 1 ) A rendiség nemcsak a királyi udvar vezető tisztviselőit: a nádort és országbírót vonta el az uralkodó személyes szolgálatából az országos igazságszolgáltatás élére, hanem az államhatalom vidéki képviselőit is. Az erdélyi vajda, a szlavón és horvát, majd a melléktartományokban a macsói, sói, ozorai és szörényi bánok kezdetben ugyanolyan királyi tisztviselők voltak, mint az udvarispánságban a nádor és az országbíró, vagy a vármegyékben a megyés ispánok. A fejedelmi hatalom gyengülése és a királyi birtok eladományozása kapcsán azután ugyancsak országos rendi méltóságokká alakultak át. Hatáskörük a nádoréhoz és az ispánokéhoz hasonlóan szintén gazdasági, közigazgatási, bírói és hadi feladatokat foglalt magában. Ezek közül a gazdaságiak és közigazgatásiak, amint a királyi birtok szétzüllött és a királyi népek magánföldesurak urasága alá kerültek, megszűntek, illetve az igazságszolgáltatásiakkal és hadiakkal együtt megváltoztak. A gazdaságiak egyszerűen elmaradtak, a vajdák és bánok, akik az udvari méltóságokkal együtt a királyi adományokból a legtöbbet, egész országrészeket kaptak, most már nem az uralkodó, hanem a maguk birtokait vezették, nem mint királyi tisztviselők, hanem mint magánföldesurak gazdálkodtak. Kimagasló gazdasági és társadalmi helyzetük is hozzájárult ahhoz, hogy azt a-helyet, amelyet korábban mint királyi tisztviselők töltöttek be a királyi népek élén, továbbra is megőrizzék, de most már, mint az államhatalom képviselői a vidék lakosságával szemben, amelynek jelentékeny része nemcsak közjogilag állott vezetésük alatt, hanem mint földesurakhoz, magánjogi kapcsok is fűzték. Az országrész katonaságát továbbra is ők vezették a királyi táborba, zászlaik alatt nemcsak földesúri népük gyülekezett, hanem a független kisbirtokosok is bandériumaikban mentek harcba, amikor a véres kardot körülhordozták az országban. Bírói hatóságuk is csorbítatlan maradt és ítélőszékük döntése ellen magához az uralkodóhoz fellebbeztek. Teendőik így erősen megnövekedetek, úgyhogy csakhamar helyettesekről kellett gondoskodniuk. Az alnádorokkal és alországbírókkal egyidőben tűnnek fel az alvajdák és albánok is, a bírósági gyakorlat megkívánta, hogy ítélőmestereket is alkalmazzanak, okleveleiket pedig külön kancelláriák állították ki. Közigazgatási feladataikat is megőrizték, fejlődésük ezen a x ) Az országbírói méltóságra 1. Windisch,K. G.: Der Reichs- und Hofrichter, itzt íudex curiae regiae. Neues Ungarisehes Magazin, 1791., továbbá Franki, Hajnik és Váczy az előző jegyzetben i. m.
