Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

mutatják, hogy a főkapitányi cím ebben az esetben csak egyszerű várkapitányi tisztséget takar, tisztán katonai hatáskörrel. Már sokkal inkább hasonlít a magyarországi főkapitányokéhoz az 1675-ben szervezett somlyai főkapitányság feladata. Utasítása

1

) szerint a katonai jellegű teendőkön kívül jelentékeny szerepet töltött be az igazságszolgáltatás terén, mégpedig nemcsak a katonai, hanem a polgári bíráskodásban is. Azonkívül résztvett a pénzügyigazgatás munkájában is, az adókivetés és behajtás gyorsabbá és biztosabbá tételében. Tehát a közigazgatástörténelemnek az erdélyi főkapitányságokat is vizsgálata körébe kell vonnia.

2

) Kapitány. A várrendszer kisebb-nagyobb erősségek láncolatából állott, ezeknek parancsnokai, a védelem helyi szervei a kapitányok voltak. E munka keretében nem nyílik tér arra, hogy akár a főkapitányi, akár a kapitányi tisztség fejlődését lépésről-lépésre nyomon kísérjük, meg kell elégednünk azzal, hogy a korszak elejéről és végéről egy-egy utasítást vizsgálunk meg, s annak tanulságait foglaljuk össze. Ismételten hangsúlyoznunk kell, tudatában vagyunk annak, hogy az utasítások nem feltétlenül a való helyzetet mutatják. Különösen vonatkozik ez a főkapitányokra vagy kapitányokra, akiknek egyéni tulajdonságaitól rendkívül sok függött, erőskezű parancsnok egészen másként tudott hivatalában eljárni, feletteseivel és katonáival szemben akaratának érvényt szerezni, mint a gyenge. Általában mégis elfogadhatjuk az utasítások adatait, amelyeket majd a monográfiák lesznek hivatva megerősíteni vagy módosítani, A vár parancsnokát többféle néven nevezték. Leginkább kapitánynak, a század első évtizedeiben még porkolábnak,

3

) azután várnagynak, bánnak, vajdának. Capitaneus, castellanus, praefectus a leggyakoribb latin kifejezések. Nagyobb várakban, pl. Szigeten, a főkapitány alatt helyettes kapitány (vicecapitaneus) és várnagy vagy várnagyok (castelalni, Szigeten kettő) szolgáltak.

4

) Németül Burggraf volt a kapitány neve. Előfordult, hogy a kapitány egyházi ember volt, pl. Sziszeken mindig valamelyik zágrábi kanonok parancsnokolt, általában azonban világiak viselték ezt a tisztséget, olykor köznemesek, a legtöbbször mégis vagyonos nagyurak. Ezeknek volt a legnagyobb tekintélyük, szükség esetén még a zsoldot is előlegezhették a kincstárnak, birtokuk biztosítékul szolgált, hogy hatalmukkal nem fognak visszaélni, vagy ha mégis megtették, hogy az okozott károkat megvehetik rajtuk. A bécsi udvar gyakran idegen, főleg német kapitányokat nevezett ki a magyar várakba, ez ellen a rendek az országgyűlésekert hevesen tiltakoztak, de panaszukat nem mindig orvosolták. A -kinevezésnél a vallási szempont is szerepet játszott, az udvar azt szerette volna, ha a kapitányok gátat vetnek a protestantizmus terjedésének, ilyen !) U. o. XVI., 180—Í84. i. 2

) V. ö. Lukinich Imre tanulmányával: Az erdélyi hódoltság és végvárai. Hadtörténelmi Közlemények, 1912. 3

) Később a kapuk vigyázó it hívták porkoláboknak, a főkapura a főporkoláb vigyázott. *) Olykor a tiszteket is kapitányoknak, a rangban elsőt főkapitánynak mondották. A terminológiára éppen ezért nagyon kell vigyázni. Megfelelő szakszótárra nagy szükség lenne. Lépten-nyomon érezhető hiány, hogy az újkori magyarországi latinságnak nincsen szótára.