Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

viszonyairól ők tájékoztatták az összeírókat. Az elkészült lajstromokat a közgyűlés felülvizsgálta, s változtathatott rajtuk. E körül a kérdés körül heves viták folytak a kamara és a megyék között. A kamara ugyanis kétségbe vonta a közgyűlés változtatási jogát, hangoztatva, hogy azért van a megyei esküdt a rovó mellett, hogy utólagos kifogásoknak elejét vegyék. Álláspontját olykor érvényesíteni is tudta, a gyakorlat azonban ezen a ponton is hullámzást mutat, a rendi dualizmus erőviszonyainak megfelelően. A végleges érvényű lajstromok alapján azután az alispán a közgyűlés nevében felszólította a falvak biráit,,hogy a kirótt adót bizonyos időn, rendszerint két héten belül, vigyék be a megye székhelyére. Ezzel megkezdődött a behajtás, amit a megyei tisztviselők segítségével ugyancsak a rovó végzett. A befolyt összegekről nyugtát adott s könyvet vezetett, pontosan feljegyezve a fizetéseket és hátralékokat. A hátralékok és a bírságok behajtását azonban már nem várta meg, ez a következő adó rovójának feladatához tartozott. Pontos kimutatást készített az esetleges kifizetésekről is, majd a befolyt összeget minél gyorsabban rendeltetési helyére juttatta. Elszámolással megbízójának, tehát a kamarának, vagy a rendi biztosoknak, a megyének, esetleg földesurának tartozott. A fennmaradt kamarai számadások szerint mindent írásbeli bizonyítékkal, meghagyással és nyugtával kellett igazolnia. Működéséért anyagilag is felelős volt, pör esetén nemesi kiváltságokra nem hivatkozhatott. Főbb vonásokban ez volt az adóigazgatás menete. Ez azonban csak váz, amit a részletkutatásnak minden egyes adó esetében ki kell egészítenie és igazítania. Csak elegendő számú részlettanulmány alapján lehet majd végleges képet festeni és ítéletet mondani. Szintézisre jelenleg senki sem vállalkozhatik, legfeljebb, miként ez a munka is, vázlatos áttekintést nyújthat. A hadiadó két természetbeni alfaja : az ingyenmunka (labor gratuitus) és az élelmiszeradó (annona) szoros kapcsolatban állt a várgazdálkodással, ezért velük annak keretében fogok foglalkozni. Az élelmiszeradó kezelésére és a katonaság élelmezésére a XVII. század második felében a kamara alatt nagy szervezetet létesítettek, amely raktáraival (domus annonariae) az egész országot behálózta. Az ingyenmunkát a vármegyék irányították összhangban a várparancsnokokkal. Mint a katonaság vezetőjének, ezen a téren a nádornak is jelentős szerep jutott. A kivételes alkalmakkor megszavazott királyi vagy királynői ajándékot (donativum, honorárium) mindig a kamarához juttatták, akár királyi, akár rendi rovok hajtották be. A koronapénzt (pecunia coronalis) és az országház építésére megszavazott adókat ellenben mindig az országgyűlés által választott biztosok kezelték. 20. §. Vár- és birtokgazdaság. Várrendszer. Már a harmincadnál és a hadiadónál láttuk, hogy sokszor nem folytak be a kamara pénztárába, hanem a helyi szükségletek fedezésére szolgáltak, s a kezelő személyzet csak a nyugtákkal számolt el a központi hatóságnak. Az állandó török veszedelem, a harcra való szakadatlan készülés és készenlét kívánta ezt így, ami a Mohács utáni két évszázad magyar életének minden vonatkozásában döntően éreztette hatását. Legjellegzetesebb megnyilvánulása azonban az úgynevezett végvári élet volt, szintere a hódoltság határán