Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
részekre pedig két biztost jelölt ki az országgyűlés számadási kötelezettséggel. A kerületek kapitányaival párhuzamosan működtek. A katonákat a kapitányok fogadták, a biztosok számbavették és fizették. 1 ) 1600- ban újra kamarai rovókat küldtek ki a megyékbe. Ebben az évben kétféle adót szavaztak meg a rendek. Az egyiket a jobbágyok, a másikat a földesurak fizették. Mindkettőt a rovok hajtották be, de nem egy helyre szolgáltatták. A jobbágyadót a kamara pénztárába fizették be, a földesúri adó felhasználására azonban két biztost választott az országgyűlés, s ezeket arra is felhatalmazta, hogy a kamarát ellenőrizzék, vájjon a befolyt jobbágyadót maradék nélkül katonaság fogadására fordítja-e. A király, amint a törvénycikk záradéka is hangsúlyozta, nem szívesen és csak kivételesen egyezett bele az adóigazgatásnak ebbe az újfajta megosztásába. 2 ) 1601- ben nemcsak a jobbágyok, hanem a földesurak adójának felhasználását is teljesen a kamarára bizták, csak azt hangsúlyozva, hogy a pénzt a katonaságra költse. 3 ) 1602- ben nem alkalmaztak rovókat, hanem a behajtást mint megyei pénztárnokokra (perceptores) az alispánokra bízták, akik ezért annyi fizetést kaptak, mint a rovok. A kamarát a felhasználásból ismét kizárták, az országgyűlés ezt a feladatot három főpénztárnokra (perceptores generales) ruházta. Felsőmagyarországon Bornemisza Györgyöt, Dunáninnen Ujfalussy Jánost, Dunántúl pedig Joó Lászlót választották meg kerületi főpénztárnoknak. 4 ) 1603- ban megmaradtak az 1602-i rendelkezések mellett. Ha az alispánok vonakodtak a pénztárnoki állást elvállalni, a megyék külön pénztárnokokat választhattak. Dunántúl Joó László maradt főpénztárnok, Dunáninnen Bossány Baltazárt, Felsőmagyarországon pedig Kékedy Györgyöt választotta meg az országgyűlés. 5 ) 1604- ben újra visszatértek a kamarai adóigazgatásra. A törvény szövege a rovót dicatornak is, meg perceptornak is nevezi. Valószínű egy személyről volt szó, nem pedig külön kivető rovóról és behajtó pénztárnokról. 6 ) A XVII. század. Az 1606 utáni országgyűlések nem változtattak a kamarai adóigazgatáson. Kamara helyett ugyan kincstárnokot említenek, aki alatt a kamaraelnököt kell értenünk. A rendek előtt annyira ellenszenvessé vált a fiskális pörök miatt a kamarai intézmény, hogy ha tényleg nem is tudták rávenni az uralkodót, hogy megszüntesse, legalább névleg felújították a régi kincstárnoki méltóságot. 7 ) 1618-ban azután újra megjelent a kamara neve a törvénykönyvben is. 8 ) Rendi adóigazgatással 1630-ban találkozunk ismét. Ekkor a rovókat a megyék választották a birtokos nemesek közül, a befolyt adót pedig !) C. J. H. 1599: 6., 17. t.-c. * •) C. J. H. 1600 : 3. t.-c. 3 ) C. J. H. 1601 :2. t.-c. 4 ) C. J. H. 1602: 5. t.-c. B ) C. J. H. 1603:3. t.-c. 6 ) C. J. H. 1604:2. t.-c. 7 ) C. J. H. 1608 : 14. t.-c, 1609 : 62. t.-c, 1613 : 9. t.-c 8 ) C, J. H. 1618:36., 42. t.-c, 1622:32. t.-c, 1625 :8. t.-c.
