Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
fordítani. Az adószedőket (exactores) a harmadik törvénycikk értelmében a király a kincstartókkal egyetértésben választja és küldi ki; ezek ugyancsak esküt tesznek a király és az ország (azaz a rendek) előtt, hogy az adót a kincstartóknak szolgáltatják be s hogy a kivetésben igazságosan járnak el. A hatodik törvénycikk azt kívánja, hogy a kincstartók állandóan a király mellett tartózkodjanak. 1 ) Ennek a kívánságnak, a pénzügyigazgatás központosításának és állandóságának, ez a megoldás, rendi jellegű kincstartók kötelezése, hogy az uralkodó oldalán maradjanak, természetszerűleg nem tudott megfelelni, f. Ferdinánd 1528-i budai országgyűlésén ugyan még az adóigazgatásnak régi szervezetével találkozunk, az adót a 8. t.-c. szerint a kincstartó emberei vetik ki és hajtják be. 2 ) Hogy ez alatt a kincstartó alatt nem rendi, hanem fejedelmi hivatalnokot kell érteni, az kitűnik az országgyűlésen egybegyűlt nemesség feliratából. A rendek ekkor még semmiképpen sem akarnak a királyi jövedelmek kezelésébe, sőt ellenőrzésébe sem avatkozni, az uralkodó önként ajánlja fel, hogy válasszanak maguk közül néhány derék embert, melléjük ő is rendel majd néhányat, ezek őrizzék az adót addig, ameddig sor kerül hadi célokra fordítására. 3 ) Ennél a megoldásnál jobbnak ígérkezett nyugati példára a kincstartóság átszervezése kamarává, amely az 1528-i kísérlet után 1531-ben kezdte meg rendszeres működését. A rendek nem kifogásolták, sőt helyeselték a kamara felállítását, amely ettől kezdve nemcsak a kimondottan királyi jövedelmeknek, hanem a re di szinezetű adónak is központi kezelő és felhasználó szerve lett. Uralkodó-és rendek között a viszony ekkor még igen jó, amit legjobban bizonyít az a tény, hogy az új kamara mindjárt működésének kezdetén, 1532-ben anélkül küldi ki a rovókat a'megyékbe az adózók összeírására és az adó behajtására, hogy az országgyűlés egybegyűlt és szavazott volna. Az idő rövidségére és a segély sürgősségére hivatkozik, valamint arra, hogy kímélni akarták a nemességet a pozsonyi út és időzés költségeitől. 4 ) A rendek elfogadták ezt az indokolást, mert a török veszedelem mindnyájuk feje fölött függött s minden más meggondolást háttérbe szorított. Az új kamara teljes hatáskörrel vette át az adóügy irányítását, a kamarai rovok önállóan vetették ki és hajtották be az adót, s csak a kamarának tartoztak számadással. A megyei tisztviselők, fő- vagy alispánok és szolgabírák, csak segítették őket munkájukban. Az utasítások hangsúlyozták, hogy a rovó minden idegen beavatkozást utasítson vissza, s egyedül a kamara rendeleteihez igazodjék. A rovó ezekben a zavaros időkben, amikor í. Ferdinánd nem hivott össze országgyűlést, nemcsak mint kamarai hivatalnok, hanem mint királyi biztos is szerepelt. Mielőtt tulajdonképeni feladatához fogott volna, a király nevében összehívatta a megyegyülést, azon, mint valami kisebb országgyűlésen, felolvasta a király levelét, majd saját szavaival is ecsetelte a helyzetet, amely az uralkodót arra kényszerítette, hogy újabb adó megajánlását kérje a nemességtől. Utasítása főbb vonásokban összefoglalta, hogy milyen érvekre hivatkozzék, egyebekben azonban ügyességére és erélyére bízta, hogy a rendeket minél gyorsabban rávegye a kért segély megszavazására, x ) Magyar Országgyűlési Emlékek (M. O. E.) I. k., 117—118. 1. 2 ) Corpus Juris Hungarici (C. J. H.) Milleniumi emlékkiadás. Az 1527:8. t.-c. csak az adóról szól, kezeléséről nem. U. o. 8 ) M. O. E. I. k., 198., 204. 1. *) Orsz. Lvt. Múz. lvt. Kamarai iratok. Fol. Lat. 757.
