Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

és az ellenőrök, csak lovasaikat és szolgáikat fogadták fel továbbra is magánjogi alapon. Francisci évi 400 rajnai forint fizetéséből 5 lovast tartott, szükség esetén pedig a harmincadhivatalok is rendelkezésére bocsátották lovasaikat. Főfeladata, a hivatalok ellenőrzésén kívül, a csempészés megakadályozása és a csempészek üldözése volt. Sorra járta nemcsak a magyarországi, hanem az ausztriai és morvaországi vásárokat is, kinyomozta, hogy milyen utakon csempésznek, s megakadályozta, hogy a csempészárut büntetlenül forgalomba hozzák. A harmincadosok jegyzékbe foglalták, hogy ki, milyen és mennyi áruval hagyta el az országot, s e jegyzékek alapján a felügyelő és a handgravius könnyebben megállapíthatták, hogy kik követtek el visszaéléseket. A felügyelő feladatához tartozott még, hogy a magyar kamarától kapott megpecsételt vámcédulákat kiosztotta a hivatalok között, jegyzéket vezetett róla, hogy kinek mennyit adott, e jegyzéket negyedévenkint Pozsonyba küldte, ahol a számadáskor ennek alapján ellenőrizték a tisztviselőket. Támogatásért és tanácsért, ha nehézségei támadtak, ugyancsak Pozsonyba fordult.

1

) Francisci nem sokáig töltötte be a harmincadfelügyelői tisztséget. Utóda Bornemisza Gergely lett, akinek 1550. május 14-én kelt utasításában a magyar kamara szinte szórói-szóra megismételte azt, amit Franciscinek meghagyott.

2

) A harmincadüggyel az országgyűlések is foglalkoztak. A rendek fellépésének volt az eredménye, hogy I. Ferdinánd 1553. március 12-én az udvari kamarából kelt rendeletével az óvári és pozsonyi harmincadhivatalokat leányhelyeikkel együtt az alsóausztriai kamara (camera Austriaca) alól a magyar kamara alá utalta. Ügy határozott, hogy kezelésük változatlan maradjon, a jövedelemről azonban a magyar kamarának számoljanak el. A magyar kamarát pedig kiküldött tanácsosok és biztosok révén szándékozott ellenőrizni és elszámoltatni.

8

) Ez ellen a magyar kamara valószínűleg tiltakozott, de annak sincs nyoma, hogy a visszacsatolást végrehajtották. Az 1555. évi kamarai számadásokban

4

) sem az óvári, sem a pozsonyi harmincad nem szerepel, ami azt bizonyítja, hogy továbbra is az alsóausztriai kamara alatt maradtak. Közvetlen kamarai igazgatás. Az 1555-ben kelt harmincadosi és ellenőri utasítások már nem említik a harmincadfelügyeíőséget, ami azt mutatja, hogy Bornemisza Gergely távozása után ezt az állást többé nem töltötték be. A harmincadhivatalokat a magyar kamara most már közvetlenül ellenőrizte és irányította. A részletkutatás hivatott eldönteni, hogy ezáltal javult vagy rosszabbodott a harmincadigazgatás. A harmincadosokat és az ellenőröket ekkor még valószínűleg formailag is a magyar kamara nevezte ki, utasításukat azonban az uralkodó nevében állította ki és a király aláírásával megerősítve adta át. A lebélyegzett vámcédulákat is a magyar kamarától kapták, s elismervényt adtak róluk. A vámszedés terén kialakult gyakorlat változatlan maradt, csak egyes részleteiben módosult. A harmincados és az ellenőr továbbra is külön naplót (regestum seu libellus) vezetett, amelybe napról-napra feljegyezték a kereskedő nevét, az áru mennyiségét és minőségét és a szedett x

) Francisci utasításának egykorú másolata Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. 3. k., 332.1. 2

) Az utasítás egykorú másolata Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. 4. k., 71. 1. 3

) Orsz. Lvt. Kam. lvt. Cam. Hung. Ben. Res. 4. k., 229. 1. 4

) Orsz. Lvt. Múzeumi lvt. Kamarai iratok. Fol. Lat. 921. II.