Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
a leányhivatalokban ezek a lovasok szedték-e a harmincadot, vagy pedig a főharmincadosnak külön megbízottai, mint Pozsonyban és Óvárott. Lehet, hogy a költségkímélést, amire az utasítás mint a rendezés egyik okáia hivatkozott, éppen azáltal akarták elérni, hogy a fiókharmincadosi állásokat megszüntették, s munkájukat a lovasokra bízták. Emellett szól az a körülmény, hogy az ellenőr sem alkalmazott Írnokokat a 4 fiókban, hanem csak ugyanannyi lovast, ugyanolyan feltételek mellett, mint a harmincados. Nagyszombatban szintén számadót tartott, akire szüksége is volt, hiszen az egész csoport működését figyelemmel kellett kísérnie, ami címében is kifejezésre jutott. Az utasítás ugyanis nemcsak ellenőrnek (olykor főellenőrnek), hanem felügyelőnek (superintendens et inquisitor) is nevezte. Szolgálatának anyagi feltételei a harmincadoséival voltak azonosak. Feladata megfelelt a pozsonyi és óvári ellenőrökének. Különösen lelkére kötötte az utasítás, hogy mindenkit elutasítson, aki igényeit a harmincadjövedelemből akarja kielégíteni. Minden második negyedév végén a harmincadossal együtt a kamara előtt tartozott számot adni* Kamarai igazgatás bevezetése. A magánkézen levő harmincadhivatalok kamarai ellenőrzése és irányítása után a következő fokot a harmincadügy államosítása felé az jelentette, hogy a kincstár a harmincadot saját kezelésébe vette vissza. Ennek első nyomával Pozsonyban találkozunk. A király 1536 őszén úgy döntött, hogy az úgynevezett alsó országrészek (partes inferiores, a török és János király uralma alatt álló területek) felől érkező áruk vámján nem osztozik az özvegy királynéval, Máriával, azt a maga számára tartotta fenn, s szedésére külön királyi harmincadost nevezett ki. Lerchenfelder György utasítását a magyar kamara 1536. november 8-án állította ki. 1 ) Pozsonyon kívül az odatartozó leányhivatalokat is hatáskörébe utalta, de ezek alatt nem Sopront, Zurányt és Nezsidert értette, hanem egy új fiókot, Stomfát, amelyhez később egy második járult: Gajár. Pozsonyban maga Lerchenfelder vámolt, Stomfára egy szolgáló emberét (servitor) küldte, mindkét helyen egy-egy lovast is tartott. A befolyó jövedelemből csak a kamara írásbeli meghagyására és nyugta ellenében fizethetett ki, pontos naplót vezetett, s minden negyedévben elszámolt. Kétes esetekben nem intézkedhetett a saját feje szerint, hanem az ügyet a tanács elé kellett terjesztenie. Arról hallgat az utasítás, hogy a királyné harmincadosai mellé kirendelt ellenőr a király harmincadosát is ellenőrizte-e? Nem érinti ezt a kérdést Posel Pál pozsonyi ellenőr 1538. május 5-én kelt utasítása sem. 2 ) Valószínű, hogy csak az elzálogosított jövedelmekre felügyelt. Ha olyan árut hoztak a királynéi harmincadhivatalba, amely az alsó országrészekről érkezett, nem engedte, hogy itt vámolják meg, hanem Lerchenfelderhez küldte. Posel utasítása már sokkal részletesebb, mint amilyet a korábbi ellenőrök kaptak, s a vámkezelés fokozatos fejlődéséről tanúskodik. Az árukat a harmincados és az ellenőr együtt vizsgálták meg és vetették ki rájuk a harmincadot. Ha kételkedtek a kereskedő őszinteségében, jogukban állott minden csomagot darabról darabra átnézni. x ) Egykorú másolata Orsz. Lvt. Kam. lvt. Ben. res. 1. k., 14.1. Utána az első fennmaradt XVI. századi vámtáblázat található. 2 ) Egykorú másolata Orsz. Lvt. Kam. lvt. Ben. res. 1. k., 29. 1.
