Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
magyar királyi udvari kancellária állított ki, kamarai vonatkozású részeiből kitűnt, hogy ezen a téren a legfontosabb és legsürgősebb feladat az országban állomásozó hadsereg ellátása, valamint a kincstárra háramló (fiskális) birtokok gazdálkodásának megszervezése volt. 1 ) Ezt mutatják a felsőmagyarországi kamarai igazgatóság vezetői részére az 1670-es és 1680-as években adott utasítások is. A kassai kamarai igazgatók ebben az időben gyorsan váltották egymást. Volkrát 1675-ben br. Wallsegg Wagele Ferenc Bernát alsóausztriai kormánytanácsos és magyar kamarai tanácsos követte, utána br. Joanelli Szilveszter, majd br. Kriechbaum Frigyes következett, s 1685. március 20-án a pozsonyi kamara számvevőhivatala már br. Fischer Mihály magyar kamarai tanácsos utasítását terjesztette aláírásra Bécsbe az uralkodó elé. A hatáskörüket és feladatukat megszabó királyi utasítások 2 ) tanúsága szerint a szepesi igazgatóság szervezete, a magyar kamarához való viszonya, Thököly felkelésének zavaros idejében sem változott meg. Az utasítások igazgatóról és tanácsosokról beszélnek, ami arra enged következtetni, hogy a tanácsosok számát növelték. Egyébként azonban a szepesi kamara 1567-i alaputasítására hivatkoznak s annak rendelkezéseit egészítik ki, tekintettel a megváltozott körülményekre, újabb pontokkal. Figyelmet érdemel ezek között mindjárt az első, amely istenfélelmet és az ősi katolikus vallás ápolását köti az igazgatóság tisztviselőinek lelkére, minthogy, mondja, ettől függ országok és tartományok sorsa. Kötelességükké teszi, gondoskodjanak róla, hogy az országrész mindegyik plébániáján derék papok tisztességes életkörülmények között ápolhassák a lelkeket. Ahol a plébánia jövedelmei ezt nem engedik meg, III. Ferdinánd alapítványából (cassa parochorum) fordítsanak erre a célra. Az utasításnak ebben a pontjában a katolikus hitújítás szelleme nyilatkozik meg, aminek gyakorlati jelentőséget az adott, hogy háramlás és főleg fiskális pörök révén nagy birtokok kerültek a kincstár kezére, amelyeken a földesúri jogot, a hittérítés leghatékonyabb eszközét, a kamarai igazgatóság gyakorolta. Nem kis gondot okozott ezeknek a birtokoknak gazdasági megszervezése is. Eddig is voltak birtokok az igazgatóság kezén, a végvárak körül, tiszttartók gondján, a végvári katonaság élelmezését biztosították. A XVII. század utolsó negyedében némileg megváltozott a helyzet. A hűtlenségi pörök útján igen sok kisebb-nagyobb, egymástól távoleső birtok került a kincstár kezére. A kihalt családok javai is állandóan gyarapították a királyi jószágokat. Az adományozások ebben a korban sem szüneteltek, sőt jelentékeny összegeket hoztak a legtöbbször üres fejedelmi pénztárba, az uradalmak tekintélyes hányadát azonban a kamarák továbbra is saját gazdálkodásban tartották. A kamarai gazdálkodás, ez a különbség, most már nem a végvárak körül összpontosult. A török veszedelem megszűntével a végvárak elveszítették korábbi nagy jelentőségüket, a végvári vitézek legnagyobb részét elbocsátották. Helyüket az országot elözönlő idegen zsoldos seregek foglalták el, akiket nem a várgazdaságok élelmeztek, eltartásuk gondját az uralkodó a megszállott vidék lakosságára ruházta. A katonai parancsnokság *) Rottal utasításának kamarai pontjait, továbbá a Sporkhoz és Volkrához intézett királyi rendeletek másolatait 1. Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. 1. No. 58. 3 ) Volkra 1673. okt. 10-én kelt utasítása Orsz. Lvt. Kam. lvt. Libri Instr. IX., 13., X., 99. Instr. Fasc. 1. No. 62. Wallsegg 1675. aug. 2-i utasítása u. o. Instr. Fasc. 7. Fischer 1685. márc. 20-i utasítása u. o. Instr. Fasc. 1. No. 63., Fasc. 7.
