Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Bercsényi jelentését nem ismerjük, de a szepesi igazgatóság életére Bethlen és a két Rákóczi György korában jellemző fényt vet az az összeállítás, amelyben a magyar kamara számvevőhivatala foglalta pontokba a felsőmagyarországi pénzügyigazgatásra vonatkozó kívánságait. 1 ) A zavaros viszonyokat egyes hivatalnokok ügyesen kihasználták és sem a kamarának, sem a fejedelemnek nem számoltak el. Ezért kívánta a számvevőhivatal, hogy a számadásokat 1619-től kezdve mindkét részről vizsgálják felül és ebben a munkában egymást kölcsönösen támogassák. A legtöbb visszaélést a harmincadoknál követték el, ami a kincstárt annál fájdalmasabban érintette, mivel ez a jövedelmi ág volt a legdúsabb.A számvevőhivatal szerette volna, ha Bethlen is hozzájárul annak a régi szokásnak a felélesztéséhez, amely szerint a két magyarországi kamara negyedévenkint vagy év végén kölcsönösen kicserélte egymás királyi céduláit, amelyek mint a számadások mellékletei érkeztek be. A magyar kamara átküldte a szepesi eredetű királyi cédulákat, s viszont. A harmincadosok már ekkor sem számoltak el idejében és számadásaikhoz nem mellékelték az igazoló iratokat. Egyéb visszaélések is elharapództak. Egyes szabad királyi városok mentességet élveztek a saját használatukra behozott árukra. Ezt a mentességet arra használták fel, hogy vámmentesen kereskedjenek, amivel a kincstárt érzékenyen megkárosították. Sok zavar volt a lengyelországi borkivitel körül. Hordónkint 2 forint vámot szedtek, tekintet nélkül a hordó nagyságára és a bor minőségére. A magyar kamara jobb szerette volna, ha a bor minőségét veszik alapul és minden forint után 2 dénár harmincadot szednek. Bethlen tisztviselői a királyi területet is külföldnek tekintették és az oda kivitt áruk után is megkövetelték a vámot. Igaz, hogy a királyi harmicadhivatalok is hasonlóképen jártak el, bár azt hangoztatták, hogy csak a külföldre szállított borokat vámolták meg, s felháborodtak az ellen, hogy Bethlen emberei másodszor is megvették a harmincadot. A kereskedelemnek az országrész megosztása semmiesetre sem vált előnyére. Az 1622. évi 68. t.-c. értelmében sószállításkor a kocsi elé fogott 8 ökröt vámmentesen adhatták el. Ezzel a kedvezménnyel is sokszor visszaéltek, a megengedettnél több ökröt fogtak igába és vittek a nagyobb városok vásáraira. Hosonló bizonytalanság uralkodott két másik nagy jövedelmi ág: a megyei és a városi adók terén. A távolfekvő magyar kamara nemigen tehetett egyebet, mint hogy biztosokat és bizottságokat küldött ki, s azok jelentései alapján kicserélte a hanyagnak bizonyultakat. A pénztár. Az igazgató mellett a pénztárnok volt az igazgatóság másik vezető . tisztviselője. Már 1567 előtt is pénztárnokot találtunk az igazgató oldalán, * de állása akkor még erősen magánjogi jelleget mutatott, az igazgató vette maga mellé és működéséért felelősséget vállalt. A XVII. századi igazgatósági pénztárnokokat ezzel szemben a magyar kamara nevezte ki, külön utasítást adott számukra, amit a király nevében eleinte a kamara tanácsa, később pedig számvevőhivatala állított ki. A pénztárnok tehát éppúgy, sőt még sokkal inkább függött a magyar kamarától, amelynek elszámolással is tartozott, mint az igazgató. Kiss Lukácsot 1624. október 31-én kelt utasítása a magyar kamara felsőmagyarországi jövedelmeinek pénztárnoki tisztségével (officium perceptora*) U. o. 1627. jan. 30.
