Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
beszél (camera nostra Scepusiensis), de az a körülmény, hogy az utasítást már nem az udvari kamara fogalmazta, mutatja az új irányt. Valószínű egyébként, hogy ekkor szepesi kamara alatt nem az intézményt, hanem csak annak épületét értették. Kassa ugyanis az 1621. december 31-én kötött nikolsburgi béke értelmében Bethlennek jutott. Az igazgatóság Eperjesen folytatta működését, de a kamara háza és levéltára Kassán a király birtokában maradt. Őrizetét a magyar kamara Than Antalra, mint kamarai és levéltári őrre bízta (conservator camerae nostrae Scepusiensis eiusdemque archivi). A nikolsburgi békében külön cikk foglalkozott a szepesi kamarai levéltár kérdésével. Minthogy a levéltár anyaga egyformán vonatkozott a király kezén maradt területekre és a Bethlennek átadott hét vármegyére, úgy határozott, hogy maradjon Kassán, egy királyi és fejedelmi vegyes bizottság vizsgálja át, vegye leltárba, s adja át egy levéltárnoknak, aki a királynak is, meg a fejedelemnek is esküt tesz. A levéltárnok és a melléje rendelt segéd (coadiutor) fizetését II. Ferdinánd vállalta, s így utasítását, a nikolsburgi békecikk alapján, a magyar kamara készítette el. 1 ) Than Antal és segéde, majd 1626 óta utóda, Raisz János, átvették a kamarai iroda, irattár és számvevőhivatal összes iratait, s leltárt készítettek róluk. 2 ) A nikolsburgi békebiztosokban helyes történeti érzék nyilvánult meg, amikor úgy döntöttek, hogy a levéltár szerves egységét nem szabad megbontani, s ha a királynak vagy a fejedelemnek, illetve hivatalaiknak valamilyen régebbi iratra volt szükségük, a levéltárnokok azt nem eredetiben, hanem másolatban bocsátották rendelkezésükre, az eredetit pedig visszatették helyére és a leggondosabban őrizték. 3 ) Másoknak, főpapoknak, főuraknak, nemeseknek, városoknak csak az uralkodó tudtával, hozzájárulásával és írásbeli meghagyása alapján adhattak ki másolatot, vagy közölhettek valamit élőszóval. A hivatali titkot, amire esküt is tettek, az utasítás külön is lelkükre kötötte. Kifejezetten hangsúlyozta, hogy a jövedelmek kezelésével egyáltalában ne törődjenek, bízzák azt az illetékes hivatalokra. Ha azonban észreveszik, hogy a jövedelmeket növelni lehetne, vagy hogy a tisztviselők rosszul gazdálkodnak, azonnal tegyenek jelentést. Hasonlóképen járjanak el, ha a régi iratokból az derülne ki, hogy a múltban követtek el valamilyen mulasztást az elszámolások terén. Kamara helyett igazgatóság. A kamara átalakulása igazgatósággá valószínűleg még Hoffmann György idejére esett. A változás lényegét, ami a szervezetet illeti, abban foglalhatjuk össze, hogy a kollegiális tanács helyére az igazgató került, aki a melléje rendelt tanácsossal, ha ugyan nem egyedül vezette hivatalát, megbeszélte az ügyeket, de saját belátása szerint, a maga felelősségére döntött. Ezt a felelősséget azonban nagyon csökkentette az a körülmény, hogy minden fontosabb kérdésben x ) A levéltárnok évi fizetése 200 magyar forint, 3 hordó bor és 20 köböl búza, segédéé 100 forint, 2 hordó bor, 12% köböl búza, mindez az eperjesi harmincad jövedelméből. Az utasítást, valamint a kamarai levéltár ugyancsak 1622-ben készült, Raysz János segéd kezeírását mutató leltárát kiadta, előzményeit és körülményeit mintaszerű gonddal világítva meg, Herzog József: A szepesi kamara levéltárnokának 1622. évi utasítása és a levéltár ugyanazon évből való leltára. Levéltári Közlemények, 1923., 165—179. 1. 2 ) Az utasítás szerint két példányban, az egyiket az udvar, a másikat a magyar kamara számára. Az eredeti tisztázatok nem maradtak fenn, Herzog fogalmazatukat adta ki. 3 ) A kiadott másolatokról külön jegyzéket (regestum) kellett vezetniök. •
