Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

Sárközy Albert 1519—1527. Mikolay Gergely 1527—1528. Füzesmegyery Imre 1531—1533. Pereghy Albert 1535. Ravon Mihály 1536—1538. Laky Balázs 1538—1542. Szomor János 1542—1562. Joó Balázs 1563—1579. Perekedy Miklós 1579—1591. Andreasich Mátyás 1591—1597. Somogyi István 1597—1605. Cziráky Mózes 1606—1608. Kithonich János 1609—1618. Krusely János 1618—1621. Püspöky Jakab 1622—1635. Majthényi Bertalan 1635—1636. Suppanich István 1636—1644. Alvinczy Péter 1647—1650. Szelestey György 1650. Majláth Miklós 1650—1682. HorváthSimonchichJános ... 1682—1700. Hrabovszky István 1700—1703. MeskóÁdám 1703—1707. Meskó Jakab 1707—1710. Tolnay Dániel 1710—1713. Majthényi János 1713—1720. Külön hivatallá a jogügyigazgatói tisztség csak később, Mária Terézia korában alakult. Amennyiben a jogügyigazgatónak segédszemélyzetre, titkárra és Írnokokra szüksége volt, ezeket maga fogadta, familiárisai voltak, nem pedig kamarai, azaz állami alkalmazottak. Kivétel csak az aligazgatói állás (vicedirectoratus causarum regalium) volt. Amikor Felsőmagyarország 1567-ben külön kamara igazgatása alá került, a szepesi igazgatóság jogügyi tanácsosává és ügyvédőjévé helyettes jogügyi igazgatót neveztek ki, ami annál is indokoltabb volt, mert ez a terület rendszerint külön bíróságok illetékessége alá tartozott. 17. §. A szepesi kamara. A magyar kamarának adott királyi utasitások, amint láttuk, határozottan kijelentették, hogy e kamara hatósága a magyar korona egész területére kiterjed, s ezt az elvet következetesen vallották akkor is, amikor gyakorlati érvényesítéséről a változott viszonyok miatt le kellett mondani. Az ország közepe török uralom alá került, Erdélyben független fejedelemség alakult, a király kezén maradt Magyaroszág jövedeleméinek egy részét ausztriai hivatalok hajtották be. De a pozsonyi kamara egymagában még így is elégtelennek bizonyult a reá váró feladatok hiánytalan megoldására, aminek magyarázatát a török elleni állandó harcban találjuk meg. A bevételek és kiadások sorsáról azonnal határozni kellett, mert minden napi késedelem katonák és polgárok életét tette kockára. Nem volt idő arra, hogy a bevételeket a kamara pénztárába szállítsák, hogy a kiadásokat onnan fizessék, mindez a helyszínen történt. Ellenőrzésre és fegyelemre azért szükség volt, amit csak az biztosíthatott, ha az ellenőrző és irányító hatóság nem volt messze, ha azonnal rendelkezhetett. Az ország nyugati határán fekvő Pozsonytól az északkeleti, vagy arnint akkor nevezték : a felsőmagyarországi részek (partes regni Hungáriáé superiores) nagyon távol estek, úgyhogy az itteni kamarai ügyek vezetésére már korán külön szervet állítottak fel, amelyből azután a szepesi kamara fejlődött ki. Werner György sárosi kapitány. A gyermekcipőben járó magyar közigazgatástörténet még a szepesi kamara történetét sem tisztázta, annak kezdeteit is homály borítja. Valószínűnek látszik, hogy e kezdetek Werner György sárosi kapitány nevéhez fűződnek, akit a király 1539-ben magyar kamarai tanácsossá nevezett ki. A sok tekintetben kiváló Werner életrajza, ha egyszer elkészül, közigazgatás-