Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Szigorúan ügyeltek arra, hogy a tanácsosok pontosan megjelenjenek. Évenkint két hónapi szabadságot adhatott az elnök, de ezen felül minden félnapi fizetést levontak. A hiányzókat a kamara elnöke, vagy a titkár tartotta nyilván. A beteg elnök véleményét, ha állapota megengedte, a fontosabb kérdésekben távollétében is kikérték. A tanácsosok gyakran vettek részt követségekben, vagy mint királyi biztosok, különböző küldetésekben; ilyenkor külön napidíjakat kaptak. A fegyelem ellen vétőket az elnök vonta felelősségre, súlyosabb esetekben pedig a tanács véleményét az uralkodó elé terjesztve, annak intézkedését kérte. Maga is tartozott azonban a tanácsosokkal illő tisztelettel bánni. Tanácsosok csak katolikusok lehettek, hogy, mondotta az utasítás, munkájukat az Úr haragja hiábavalóvá ne tegye. A hivatali titkot kötelesek voltak megőrizni, idegent az ülésekre nem bocsátottak be. A tanács munkáját a titkáré és az irodáé egészítette ki. Báthory István helytartósága alatt még a magyar kancellária állott a tanács rendelkezésére, kiadványait a király nevében itt fogalmazták, tisztázták és az uralkodó titkos pecsétjével a kancellár pecsételte meg. Thurzó idejében a helytartói levelezést magántitkára, Szerémi Sebestyén deák bonyolította le. Várday ugyancsak magántitkáraira támaszkodott, Ferrari Márk Antalra, majd Malatesta Frigyesre. 1549-ben azután rendszeresítették a helytartótanácsi titkári állást s arra Malatestát nevezték ki. A titkár fogalmazta a kiadványokat, a tisztázásban írnokok segítették, róluk azonban közelebbit nem tudunk. A tisztázatokat az elnök és a jelenlevő tanácsosok pecsételték meg, külön hivatali pecsétje a tanácsnak nem volt. A megpecsételés előtt a kiadványokat az ülésen felolvasták, hogy akinek valami észrevétele volt, az elküldés előtt még megtehesse. A szétküldésnél a helytartótanács is a kamara futáraival (equites) rendelkezett, akiknek száma 1550-ben már hatra rúgott. 1 ) Az iratkezelésről aránylag keveset tudunk. A beérkezett iratokra a dátumot, a kézhezvétel napját, a levélíró nevét és a tartalmi kivonatot jegyezték fel, olykor az elintézést is, de egyiket sem következetesen és rendszeresen. A fogalmazatok nem maradtak korunkra, a tisztázatok diplomatikai feldolgozása az újkori oklevéltan megoldásra váró feladatai közé tartozik. Eredményei majd a tanács hivataltörténetét is gazdagítják, esetleg új megvilágításba is helyezik. 2 ) Nádasdy Tamás nádor helytartósága. Azt viszont a helytartóság történetének megírója lesz hivatva tisztázni, hogy a tanács fejlődését az 1550-es évek elején mi szakasztotta meg. Leveleskönyve, amelybe kiadványait másolták, 1551 februárjában megszakad. Ujlaky helytartóságának későbbi idejéből csak egy-két darab irat maradt fenn, ezekből következtetni nagyon nehéz feladat. Annyi bizonyos, hogy Nádasdy Tamás helytartósága, akit 1554-ben választottak nádorrá, fejlődésének nem kedvezett. Nádasdy nemcsak helytartó volt, hanem egyben nádor és országos főkapitány is. Mint ilyet elsősorban a katonai feladatok kötötték le. Az általános nemesi felkelést személyesen vezette, a részleges felkelések élére azonban jogában állt valamelyik tanácsost állítani. Rendelkezett az ország egész katonaságával,*a végvárak parancsnokaival, sőt a *) /?. Kiss tévesen értelmezi az utasítást, amikor azt állítja, hogy a 6 futár egyedül a tanácsot szolgálta. I. m. XGII. 1. 2 ) I. m. XXX. és XXXIX. függelék, LXXXV—CIX. 1.
