C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
1428
428 1428. szeptember 26. - szeptember 27. 1077 Szept. 26. (4. die f. V. p. Mathei) A nyitrai káptalan Zs.-hoz. Szept. 1-jei parancsa (969) értelmében Kyrch-i Nykus királyi emberrel kiküldték tanúbizonyságukat, Jakab karbeli sacerdos-t, akik visszatérve elmondták, hogy ők Máté-nap után csütörtökön (szept. 23.) kimenve Nyitra megyébe mindenkitől, akitől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudták, hogy minden a panasz szerint történt. - A hátlapon alul: non solvit. Papíron, zárópecsét darabjaival. Dunamelléki Ref. Egyházker. Ráday Lt., Ráday cs. lt., Oklevelek 1105. (DF 275776.) * Szept. 26. Nagyszombat. Nagyszombat város levele Pozsony városhoz. - ZVGMSch 1. (1897) Heft 2. 69. (Vélhetően a Pozsony v. It.-ban őrzött eredeti alapján, jelzet nélkül.) - A levél helyes kelte: szept. 24. Lásd 1075. 1078 Szept. 27. Váradja. Zs. német nyelvű parancslevele Nürnberg birodalmi városhoz. Tájékoztatja őket, hogy Velencével 1429. április végéig fegyverszünetet kötött. Utasítja őket, hogy ezt a többi birodalmi és királyságainak alattvalóihoz hasonlóan tartsák be és tartózkodjanak a többi királyságába vagy királyságaiból a birodalmi területekre érkező, illetve utazó velenceiek bármiféle, személyüket vagy javaikat illető bántalmazásától vagy akadályozásától. Kéri, hogy erről a frankföldi városokat is tájékoztassák. A fegyverszünet lejártáig engedélyezi a Velencével való kereskedelmüket. - DRTA X. 114., teljes szöveggel, egy, a nürnbergi palotagrófi (burggraf) bíróság 1428. nov. 27-i hitelesített másolatában, tévesen Nagyvárad kelethellyel. (Müncheni lt. [Reichsarchiv München, jelenleg: BHStA], Reichsstädte, Urkunden, Nürnberg [jelenlegi őrzőhelye: StA Nürnberg, Reichsstadt Nürnberg], fase. 3.) 1079 Szept. 27. (in Cosme et Damiani) A pozsonyi káptalan emlékezetül adja, hogy személyesen megjelentek előttük Kanczhaza-i Mihály fiai: Ulrik és István - carnalis soror-uk: Katalin asszony, aki Hegety-i István deák özvegye, nevében és terhével -, és a következő bevallást tették: ők Welky-i Tamás fiát: Istvánt de et super dote et rebus paraffernalibus ac aliis quibusvis iuribus condam domine Clara vocate, filie prefati Michaelis de dicta Kanczhaza, consortis eiusdem Stephani, sororis scilicet ipsorum uterine de portionibus possessionariis ipsius Stephani in prefata Welky et aliis ubicunque habitis iuxta regni consuetudine provenire debendis, megkapván tőle tíz dénármárkát, nyugtatják.1 - Továbbá személyesen megjelent előttük a mondott Welky-i Tamás fia: István és bemutatta a pozsonyi káptalan 1427. ápr. 29-i privilégiumát (ZsO XIV. 442. sz.), majd kérte annak átírását. Az oklevelüket privilegiális formában, pecsétjük ráfüggesztésével erősítették meg. Datum in prescripto festo Beatorum Cosme et Damiani martirum, anno Domini millesimo quadringentesimo vigesimo octavo supradicto. 1 Itt áll az oklevél dátuma (először). Hártyán, kiemelt díszes kezdő N betűvel, függőpecsét selyemzsinrójával. DL 11951. (NRA 323-48.)
