C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
1428
386 1428. szeptember folyamán - szeptember 1. tartozékával az őt illető jogon örök birtoklásra. Az oklevelüket privilegiális formában, autentikus pecsétjük ráfüggesztésével erősítették meg. Átírta Zs. 1429. máj. 29-i privilégiumában. DL 12030. (NRA 557-28.) - Ezt átírta 1) Mátyás király 1488. jún. 12-i (DL 11993. - Uo. 558-19.) és 2) II. Ulászló király 1506. nov. 5-i (DL 11994. - Uo.) privilégiumában. 961 (Szept. folyamán.) Zs. válaszlevele II. Ulászló lengyel királyhoz. Kézhez vett leveléből értesült segítőkészségéről, amelyet hálásan köszön. Ö maga nem képes a saját fejedelmeivel, báróival, comitibus (grófjaival/ispánjaival) és nemeseivel együtt a harcba vonulni a husziták ellen, mivel attól tart, ha Magyaroszág földjét elhagyná, a törökök azt hadsereggel támadnák meg. Ezért arra kéri, hogy Ulászló Zs.-ot Magyarországon hagyva személyesen keljen útra seregével. Teljes felhatalmazást és engedélyt ad számára, hogy a római királyság bármilyen rendű és rangú alattvalójának ebben az ügyben parancsolhat és az ellenszegülőket megintheti és megbüntetheti; erről alattvalóit saját pecsétjével megerősített oklevelével fogja értesíteni. Ha Ulászló az eretnekektől bármilyen várat, várost vagy mezővárost elfoglalna, azt neki és törvényes utódainak pro presente perpetuo assignamus, hogy azok révén tudjon katonáinak és nemeseinek bőséges zsoldot fizetni. Mindezt az igaz hit és az Ulászló iránti szeretet miatt határozta el. - Mon. Pol. XII. 219. (Másolatban, Bibliotéka Jagiellonska, kod. 2503. p. 56.) - Archiv f. őst. Gesch. 68. (1886) 338. (Uo.) - Altmann II. 7129. sz. (Mon. Pol. XII. után.) - Mon. Pol. XL 183/1574. sz., reg. (Uo., Archiv f. öst. Gesch. 68. közlése alapján.) - A levél keltét a kiadó előbb az Archiv f. öst. Gesch. 68. (1886) 402. szerint szept. elejére helyezte, a Mon. Pol. XII. kiadásában külön indoklás nélkül szept. haviként közölte, amelyet Altmann is átvett. - A levél szövege a szokatlan szóhasználat, a megfogalmazás módja és tárgya miatt, különösen az elfoglalt területek adományozása szempontjából feltehetően hamis, de legalábbis gyanús hitelű (esetleg interpolált, mivel iratmásolatgyűjteményből ismert). 962 Szept. 1. (in Hlyed, in Egidii) Zs. a pozsonyi káptalanhoz. Mivel udvari familiárisának, Fenk Erhardus-nak hűséges szolgálataiért quandam possessio nem seu villam Samaria nominatam ac portiones possessionarias sive quedam bona in possessione Menhortdorff in Mosoniensi necnon duas sessiones seu curias in possessione seu villa Porpach appellatis in Soproniensi comitatibus adiacentibus habitas et existentes, amelyek egykor Truthmansdorff-i Stuchsen nevű örökös nélkül elhunyt emberé voltak, és amelyek az ország szokása szerint királyi kézre háramlottak, valamennyi haszonvételükkel a mondott Fenk Erhardus-nak adományozta usque vite sue temp^rja 1 másik levelével, és őt törvényesen be akarja a birtokokba vezettetni. Ezért megparancsolja a káptalannak, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a királyi emberek egyike a szomszédok és határosok összehívása után vezesse be őt azokba és iktassa azokat részére királyi adomány címén, az esetleges ellentmondókat idézze a királyi jelenlét elé alkalmas időpontra; a káptalan pedig ugyanoda tegyen jelentést. Kijelölt királyi emberek: Pau lus de Hydeghethy, Dominicus de Czyla, Iohannes alias Hanssokoth, Petrus Groff de Gothondorff.
