C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)

1428

338 1428. július 14. 823 Júl. 14. Keve földjén (in terra Covini) Magyarország határvidékén. Piero Guicciardini Zs. udvarában tartózkodó firenzei követ olasz nyelvű jelentése Firenzéhez. Legutóbb jún. 13-án írt jelentést nekik, amelyben válaszolt levelükre és amelyet Stefano da Saghabria firenzei futárral küldött el, ezt már bizonyára megkapták. Részletesen beszámol Zs. és a velenceiek közötti béketárgyalásokról: Zs. elhatározta, hogy meghallgatja (Marco Dandolo) velencei követet, és elküldte érte Filippo del Benêt, így a követ jún. 2-án megérkezett ide. Jún. 3-án Zs. kegyesen fogadta az ország sok főpapja és bárója jelenlétében; Zs. kívánságára Piero is jelen volt. Dandolo követ előadta jövetele célját, hogy bár az eddigi tárgyalások nem vezettek ered­ményre, Velence továbbra is méltányos megállapodást kíván kötni Zs.-dal. Zs. ezt nyugtázva felemlítette (Artandus), a Santo Antonio (azaz a Saint Antoine-i kolostor) apátja által folyta­tott (1425-1426. évi) tárgyalásokat,1 mondván, hogy nemcsak megállapodást, hanem biztos és örök békét akar. Zs. tehát megbízta (Günther von Schwarzburg) magdeburgi érseket (arci­­veschovo della Magnia, ehe si chiama Medeghardiensis), Buondelmonte János kalocsai érse­ket, aki firenzei polgár (l’arciveschovo di Choloci, vostro cittadino de’ Montebuoni), és a zágrábi püspököt, hogy tárgyaljanak a velencei követtel. Azt akarta, hogy ezen Piero, illetve Filippo del Bene is részt vegyen, és még aznap (jún. 3.) délelőtt meg is kezdődtek a tárgyalá­sok. Zs. azt kívánta, hogy előbb a velencei követ fejtse ki álláspontját. Dandolo a tárgyaláson kifejtette, hogy Velence hosszú időre akar fegyverszünetet, és hogy ezalatt tárgyalnának Zs.­­dal a békéről. Mivel Velence tudja, hogy a törökök Görögországban (in Grecia) vannak a keresztények és különösen Zs. országának kárára és szégyenére, ha valahányszor Zs. nagy sereggel akarna Görögországon átkelni a törökök ellen, Velence megfelelő haderővel saját költségén támogatja a ruméliai tengereken Gallipolival szemközt (ne’ mari di Romania cont­ra a Ghalipolï), megakadályozva, hogy a törökök Anatóliából (di Natalia) Gallipoliba kelje­nek át. Továbbá a Velence által birtokolt területek, különösen Szaloniki részéről saját költsé­gén élelmet biztosítanának. Amennyiben Zs. a császári koronázás miatt Rómába akar utazni, és ha a tengeren kelne át, elegendő hajót és kíséretet adnának számára Romagnába vagy Marchéba (in Romagnia o nella Marcha), ha a szárazföldön, akkor átjárást biztosítanának számára velencei területen, élelmet saját költségükön, és kíséretet Rómáig.2 Mindezt a tár­gyalási biztosok jelentették Zs.-nak. Zs. azt válaszolta, hogy rövid időre akarna fegyverszü­netet, és hogy egyúttal meg akar állapodni Velencével, hogy örökös békét fognak kötni, és nem is akar fegyverszünetet a béke bizonyossága nélkül. De mivel a velenceiek húsz éve ke­zükön tartják Dalmáciát minden jogalap nélkül, amelyből neki bevétele lett volna, először is vesztett ezen harmincezer aranyat (trentamile d’oro), és évi hétezer forint cenzussal is tartoz­nak neki a velenceiek, amellyel már húsz éve elmaradtak, valamint további tízezer forint volt a bírság (pend) annyiszor, ahányszor megszegték a békét, amelyet a néhai Lajos királlyal kötöttek. így az egész összeg 940 ezer aranyforintot, a károkat és az érdekeltségeket (danni e ’nteresi) hozzádva mintegy egymillió aranyforintot tesz ki, de kártérítést és kamatokat átad­ja (rimetea) a firenzeieknek, nem akar személy szerint leköteleződni. Amikor megfelelő sere­get küldött Görögországba a törökök ellen, és Velence kötelezte magát, hogy a ruméliai ten­gereken elegendő haderőt állomásoztatnak, és a tengeri úton a Dunára is küldenek, és hasonlóképpen Szalonikiből élelmiszert, ez mégsem valósult meg, mivel kevés megbecsülést mutattak iránta, és nem akartak neki engedelmeskedni. A római útjára felajánlottakat Zs. elfogadta, de kevesellte a tengeri utazásra felajánlott dolgokat, hogy a visszaútra nem bizto­sítanák, és ezen a megbízottak és a követ sokat vitatkoztak, amit Piero ehelyütt nem ismertet. Piero ezután újból találkozott a velencei követtel, és elmondta neki Zs. válaszát, és a megbí­zottakkal a követtel együtt sokat beszéltek. A velencei követ azt felelte, hogy a Signoria ti­zenöt évre akar fegyverszünetet, és nem akarnak semmiféle ideiglenes megegyezést és kor­látozást, hanem békét akarnak és kívánnak, és a fegyverszünet tartama alatt akarnak a békekötésről tárgyalni, mivel sem a pápa, sem a firenzeiek, sem a szavojai herceg, sem más

Next

/
Oldalképek
Tartalom