C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
1428
1428. június 26. 305 733 Jún. 26. Kővár. Garai Miklós nádor a sági konventhez. Küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a nádori emberek egyike vizsgálja ki Gyarmati Balázs fia: Miklós mester meg fiai: Kelemen, László, Zsigmond, Mihály, István és György panaszát, amely szerint Szécsényi Frank vajda fia: László és anyja: Anna patvarci jobbágyaikkal a panaszosok Gyarmat és a mondottak Patvarc birtoka közötti határon határjelként álló tölgyfát felgyújtották és tönkretették; a konvent pedig tegyen neki jelentést. Kijelölt nádori emberek: Kürtösi Barla fia: András, Tamás fia: Péter, Pünkösd Mihály és Veres Mihály, Zellői Bertalan, Peszerényi Bertalan. - Balassa 282. sz. (Átírta a sági konvent 1428. júl. 21-i jelentésében: 843. DL 65869. - Balassa cs.) 734 Jún. 26. A budai káptalan Zs.-hoz. Jún. 2-i parancsa (633) értelmében There-i László1 királyi ember Lukács kanonok jelenlétében bevezette a Szunyogiakat Billyei János billyei részébe és iktatta azt részükre zálog címén. - Bártfai Szabó: Pest 624. sz. (Múz. törzsanyag, Wenzel G. hagyatékából.) - Bakács: Pest m. 396/1480. sz., reg. (Uo.) 1 A parancslevélben felsorolt személyek között nem szerepelt a neve. 735 Jún. 26. Róma. Ceglédi Péter fia: János korábbi kérvényét (472) újból regisztrálják. - Lukcsics I. 1019. sz. (Reg. suppl. vol. 227, fol. 106b.) 736 Jún. 26. Milánó. Filippo Maria Visconti milánói herceg levele Zs.-nál tartózkodó követei: Corrado del Carreto, Lodovico Sabini, Urbano de Jacopo és Federico Pezzi számára. Részletesen elmondja a monferratói őrgróffal zajló viszályának történetét, hogy arról Zs.-nak beszámolhassanak és intézkedését kérjék. A monferratói őrgróf az elmúlt (1427.) télen, a háború közepette egy familiárisát a velenceiekhez küldte, hogy szövetségre lépjen velük. Ezért a milánói herceg csapatokat akart összevonni Genovában, de az ottani lázadók és ellenségei lezárták a megfelelő útvonalat, és össze is tűztek a herceg hadvezérével, Attendolo grófja: Francesco (Sforza) csapataival. így a milánói csapatok Savonába igyekeztek eljutni, de az oda vezető út a monferratói őrgróf területén vezet át, aki a herceg kérésére sem akarta ezeket az út biztosításával átengedni, különböző kifogásokkal elzárkózott. Teljesen ellenségesnek mutatkozott: hűbéresei és ő maga az ellenséget és a genovai lázadókat is támogatták élelemmel, saját területén pedig mindent erőltetett tempóban igyekezett megerődíteni, ráadásul lovas és gyalogos csapatokat is felfogadott, mindeközben mézesmázos szavakkal igyekezett a milánói herceget leszerelni. Ám ő csapatokat küldött Valenza vidékére, amely az őrgróf területével határos, hogy háborús támadás esetén védekezni, illetve támadni tudjon. Erre az őrgróf teljes felhatalmazással bíró követeket küldött hozzá, hogy megegyezzenek. így végül megállapodtak, hogy egymás ellen nem harcolnak és egymást kölcsönösen értesítik, ha tudomást szereznek arról, hogy bármilyen ellenség a másik ellen készülne. E megállapodást az őrgróf is esküvel erősítette meg. Ezért ő csapatait kivonta Valenza környékéről. Ezt követően békemegállapodást kötött a velenceiek és firenzeiek alkotta ligával. Mivel a szétzüllött milánói zsoldosok vezényletét újjá akarta szervezni, segítséget kért az őrgróftól, hogy az vállalja el csapatai vezényletét. Erre az őrgróf készséggel vállalkozott: rögvest követet küldött hozzá, megköszönve a megtiszteltetést, és felvilágosítást kapott a kapitányi tisztség ellátásának részleteiről, ráadásul a herceg a saját udvari nemesei közül megbízta Antonio de Beccaria kamarását és Giovanni de Bordolanót, hogy az őrgrófnak folyósítsanak egyhavi zsoldot. Amíg az őrgróf személyes megérkezését várta, a békekötésben közreműködő Santa Croce bíborosától, (Niccoló Albergati bolognai püspöktől)1 kapta a hírt, hogy a velenceiek és firenzeiek felvették az őrgrófot a ligájukba, amelyhez való csatlakozását Velencében e hó
