C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
1428
256 1428. május 30. fokozatosan egyre nehezebb, sőt válságos helyzetbe került. Hiába várta a Zs. által oly sokszor megígért hadi segítséget is, mivel, noha Zs., illetve saját Zs. udvarában tartózkodó követe: Giacobino da Iseo leveleikben továbbra is ígérték Zs. megérkezését, semmi sem történt. Miután tudatosult benne, hogy Zs. más országainak ügyeiben szokás szerint le van kötve és nem képes az itáliai ügyekkel foglalkozni, és a birodalmi segítségnyújtás elmaradása miatt más módon kell országát megvédelmeznie, nehogy végső pusztulásra jusson, úgy vélte, hogy a kisebb rossz az, ha valamiféle megegyezésre törekszik ellenségeikkel. Annak ellenére döntött így, hogy ezt korábban elképzelhetetlennek tartotta. Ellenségei mind lovasságukat mint gyalogságukat tekintve többszörös túlerőben voltak, és haderejüket, utánpótlásukat növelni is tudták. Saját hadereje gyengébb és rosszabbul felszerelt volt. Ellenségei utászalakulatokat, társzekereket, ostromgépeket (bombardas), élelmet és bőséges hadtápot tudtak mozgósítani, így az Adda folyón átkelve néhány városa kivételével egész országát elfoglalták. Cremonával szemben folyami hajókat is felvonultattak, a várossal szemben ostromtornyokat (bastitas) emeltek a kikötők felett. A Pón folyami zárat (palificatas et obstacula) létesítettek, így a saját hajói, amelyek feleannyian voltak, nem tudtak közel jutni a városhoz. Cremonát olyannyira ostromolták, hogy rövid időn belül biztosan el is foglalták volna. Elesett Bergamo, mivel a lázadó hegylakók (montani) is segítették az ellenséget; itt is ostromtornyokból tartották zár alatt a várost, és majdnem minden onnan kijövőt megöltek. Országának a Gera dAdda nevű területét az ellenség az Oglio folyón létesített több réven átkelve foglalta el. Pármában és Piacenzában több alkalommal árulás történt, és a Római Birodalomhoz tartozó nemesek rendszeresen és nyíltan cimboráltak az ellenséggel. Rolando Pallavicini a birodalom elleni lázadóvá vált, Pellegrino őrgrófjai: Manfredo és Pietro árulókká lettek, és a da Correggiók (nobilium de Corigia) magatartása is gyanús. A Valtellina térsége is veszélybe került, mivel az ellenség az egész Val Camonica völgyét ellenőrzése alá vonta. Mindehhez járult a Genovát fenyegető veszély. A monferratói őrgróf valós szándékait nem tudta a herceg kiismerni:2 az őrgróf az ellenséggel is kapcsolatban állt, a velenceiekhez teljes felhatalmazással követet is küldött, a genovai lázadókat is pártfogolta, a Genovától nyugatra eső tengerpartot pedig fenyegette és azon volt, hogy Genovát és Savonát az ellenség kezére játssza. A herceg ellenségei meg is próbálták a Savona városához igen közeli Stella nevű erős várat, továbbá (a Genovától nyugatra fekvő) Voltri, Sestri Ponente és Incoronata helységeket és a Val Polcevera völgyét hatalmukba keríteni, az őrgróf pedig többszöri kérésére sem engedte a herceg számára az átvonulást a tengerpartra. így Savona és Genova felé annyira megnehezedett az út, hogy a herceg még csak levelet sem tudott küldeni oda. Az őrgróf igyekezett titokban cselekedni, de embereinek tetteiből mindez nyilvánvaló volt. Corrado del Carreto, aki az említett őrgróf lekötelezettje, illetve Castelleto és Taiolo helységek, amelyeket hűbérese (feudatarius)-. Teramo Adorno tart a kezén, és mások is a herceg és emberei ellen léptek fel. Ám amikor a herceg szorult helyzete ellenére nyílt háborúra szánta el magát, az őrgróf megalázkodott, és kiegyezett vele. Eközben a (Genovától nézve) keleti tengerparton a Campofregoso, a Flisco és az Adorno családok tagjai és más lázadók, akik a firenzeiek segítségével az egész partszakaszt elfoglalták Chiavari és La Spezia (városok) castrumainak kivételével, hadsereget is felszereltek ellene. A Varzi (Malaspina) őrgrófok és mások is támogatták ellenségeit, így nem tudta volna sokáig tartani Genovát. Három jeles (zsoldos)kapitánya is elesett: Fab rizio da Capua, a lándzsáshadak vezére, Angelo della Pergola, a herceg helytartója, akinek a kompániája két kiskorú és a harcban járatlan fiára maradt, így gyakorlatilag feloszlott, illetve Secco di Montagnana, a hercegi hadak marsallja. Egyik korábbi kapitánya: Francesco Sforza, Attendolo grófja érvényes szerződése ellenére sem akart újból a tényleges szolgálatába állni, különböző teljesíthetetlen feltételeket támasztott. Lucca ura (Paolo Guinigi) fia: Ladislao, akinek mostanában jár le a szerződése, atyja parancsára hivatkozva engedélyt kért, hogy azt ne hosszabbítsák meg, a herceg szerint azért, hogy rokonai: a Campofregosók támogatásával az ellenség zsoldjába álljon és Genova ellen törjön. A hercegi hadvezérek közül egyedül
