C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
1428
1428. március 16. 153 márc. 13-án kereste fel újból Zs.-ot, akit misén talált, megvárta. Amikor Zs. megpillantotta őt, lóra szállt, és kérte, hogy Piero is üljön nyeregbe, és ismételten megmutatta neki az épülő erődöt, amely nagy és pompás lesz, ha elkészül (di nuovo mi menő a vedere quello suo dificio, ehe fia grande e magnificho, quando fia conpiuto). Eután adott Zs. választ: Firenze szándékával egyezően békét akar nyújtani, de meglepődött a firenzeieknek a tárgyalásokról való) eltávozásán és hogy a pápa neheztelése miatt támadt kételyeik okán léptek vissza. Zs. szerint a pápának nem feladata belekeveredni a birodalom ügyeibe, sem világi ügyekbe: ami a császáré, az a császáré, és ami az Istené, az Istené; hogy a velenceiek sok (területet) birtokolnak a birodalomból, a pápa pedig ne akarjon többet juttatni nekik, és hogy ő ezt nem tűrheti. És hogy nyolc napon belül Kévén akar lenni, hogy onnan rögvest továbbutazzon Zágrábba (E ehe lui volea esser fra otto di qui a Chovino, e subito partirsi e essere a Saghabria). Erre Piero emlékeztette, hogy a velencei követnek audienciát kellene adnia, és hogy remélhetőleg számára bizonyára tetsző dolgokat hallana tőle. Zs. erre azt válaszolta, hogy küldetni akar a velencei követért, hogy Zágrábban akarja meghallgatni, és hogy Piero is legyen jelen ott; hogy megmondaná a követnek, hogy ha a velenceiek vissza akarják adni a Magyar Királyságnak és a birodalomnak, amit birtokolnak, az tetszeni fog neki, ha pedig nem, akkor elbocsátja a követet, és rögtön Itáliában terem (e s’egli dicesse ehe volesono ristituire al Reame d’Ungheria e a lodperio quelo teneano, ehe glipiacerebe, e se no, gli darebepresto spaccio, e subito esser inn Italia), és akkor elválik, hogy a firenzeiek ellene vannak-e vagy békét akarnak, de ha azt akarják, hogy a velenceiek őellene legyenek, akkor ő is megteszi, amit tud; hogy a firenzeiek a birodalomhoz tartoznak, tehát a birodalom dolgait nagyon és szépen meg kell tartaniuk, amivel mindig meg volt elégedve, és hogy az atyja (IV. Károly császár) is mindent megtett a firenzeiekért, amit csak tudott. Mint már mondta, a háború valójában nem a milánói herceggel folyt, mivel a herceg nem akarta átadni (a firenzei-velencei ligának) a Brescia környéki erődítményeket (castella di Bresciano), és kifejezetten Zs. parancsára nem akarta ezeket átadni, és ez elég volt a firenzeieknek ahhoz, hogy békében maradjanak a szavojai herceggel; hogy mindkét herceg (a milánói és a szavojai) engedelmes alattvaló, a firenzeiek válaszoltak mást. De ő hamarosan Itáliában lesz, és tudni fogja, hogy ki teljesíti a kötelességét, és sok effélét mondott indulatosan. Piero követnek Filippo del Bene elmondta, hogy előző nap Zs. környezetében volt, és akkor Zs. még erőteljesebben beszélt erről, és leginkább a pápa ellen. Zs. azt is kijelentette Piero előtt, hogy a velencei követek méltatlanul viselkedtek Ferrarában, és szidalmazták a szavojai herceg követének jelenlétében a herceget, és hogy neki kedvére volt, hogy a velencei követek rosszat rosszra halmoztak, mivel így a (milánói herceggel megkötött) békét biztosan nem lehet a továbbiakban megindokolni, és hogy már nincsenek is követek Ferrarában. Mindezt a választ Zs. úgy adta Piero kérésére Firenzének, hogy akarata szerint a milánói herceg követe is jelen volt, az, amelyik nemrég tért vissza a töröktől. - Piero követ alázatosan és röviden felelt: biztos abban, hogy Zs. bölcsessége és erényei révén el tudja rendezni a dolgokat, és megfelelő döntést fog hozni, főleg akkor, ha meghallgatta a velencei követet; hogy a firenzeiek mindenkor hű fiai és szolgái; illetve elismételte, amit már korábban válaszolt Zs.-nak a várak ügyében, amelyeket a milánói hercegnek a velenceiekkel még korábban megkötött béke értelmében kellett volna átadnia, hozzátéve, hogy a herceg sem korábban, sem utóbb soha nem említette meg Zs.-ot, és hogy Piero meg fogja írni Firenzének mindazt, amit Zs. nyilatkozott. Zs. azt felelte, hogy ő meg van elégedve ezzel; hamarosan Itáliában lesz és a két engedelmes herceggel (a milánóival és a szavojaival) meglátja majd, hogy megadhatja-e a békét Itáliának. Piero szóba hozta a Magyarországon tartózkodó és lefogott firenzei kereskedők ügyét is, bemutatva Zs.-nak Firenze levelét is, de alázatos szavai ellenére nem tudott Zs.-tól érdemi választ kapni, csak annyit, hogy Zs. majd igazságot fog szolgáltatni. Piero nagy nehezen egy, a budai bíróknak (giudici di Buda) szóló levelet tudott kieszközölni, hogy könnyítsenek a Francesco Rucellai fia: Guelfo Rucellai helyzetén, aki, mint korábbi jelentésében1 írta, súlyos és alig elviselhető módon be van bőr-
