Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
174 1378. április 29.–május 1. ama panaszára, hogy Bator-i Bereck fia: János fia: néhai László fiai: Szaniszló és György anyjuk: az említett Móric leánya: [Anna] leánynegyedét kívánják az apai és nagyanyjukról (ava): Miklós erdélyi vajda feleségéről reájuk szállott jószágokból, örökös hallgatásra kötelezi az említett Szaniszlót és Györgyöt, valamint nővéreiket: Gradych-i Budizlow/Bodizlo/Bodyzlo fia: Miklós feleségét, Cypher-i Desew fia: Mihály özvegyét, Debrechen-i Pál fia: Gergely feleségét, és megparancsolja a nádornak, országbírónak és minden más egyházi és világi bírónak, hogy ebben a keresetben ne ítélkezzenek. A felek közötti korábbi egyezségről a panaszosok által bemutatott [1351. december 6-i] királyi privilegiális oklevélből (CDTrans III. 629. sz.) ugyanis meggyőződött, hogy Simon bán a Karazna folyó melletti Somlyo vára, a hozzá tartozó Somlyo, Perechun/Perechen, Chehy, Gyurgteleke, Hyduegh és vámja, valamint az erdélyrészi Fehér vármegyében (in cttu Albensi), a Morus folyó mellett fekvő Mykloslaka átengedésével már korábban kielégítette őket. Ái Zsigmond király 1393. augusztus 29-i oklevelében, DL 6522, 30099 és 31053. — Tartalmi említés Zsigmond király 1390. március 11 -i, tartalmi á i -ból ismert oklevelében , DL 29992, 30099 és 31053. — Tartalmi ái Bebek Imre országbíró 1390. április 9-i oklevelében, DL 29992 és 30099. — Tartalmi ái Garai Miklós nádor 1409. március 13-i oklevelében , DL 31053. A leírás ok szerint pátens alakban, felségpe csét alatt volt ki á llítva . Közlés: DocRomHist C, XV. 396 – 399 (román fordításban is). Regeszta: CDHung IX/5. 262 – 263, X/4. 850 – 851. 375. 1378. április 29. (in Hothuon, f. V. p. oct. Pasce) [I.] Lajos király visszavonja a magtalanul elhunyt Kykulleu vármegyei Zenthiuan-i Gyögy fia: néhai Péter birtokaiból másoknak tett adományait és azt az ország szokásjogával ellentétes rendelkezését, hogy ezekből és Ebesfolua-i Imre fia: Imre fia: László jószágaiból a leánynegyedet ne pénzben, hanem birtokban adják ki. Hívei tájékoztatásából ugyanis meggyőződött arról, hogy az említett László nagyapja (avus) testvére (fr. u.) volt Péter apjának: Györgynek, és ezért az elhunyt minden birtoka jogszerűen unokatestvérét (fr. p.): Lászlót illeti, aki tartozik abból a leánynegyedet kifizetni. — A pecsét alatt: Com[missio propia domini reg]is (?). Eredeti, hártyán, a szöveg alatt befüggesztett titkospecsét töredékével, melynek körirata: [S] SECR L[OD]O[V]ICI R[E]G, DL 6524. — Ái az erdélyi káptalan 1378. május 21-i oklevelében (382. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban, II/25 (DF 277402). Közlés: Ub II. 490. — DocRomHist C, XV. 401–402 (román fordításban is). 376. 1378. április 29. (in Hothuon, f. V. p. Georgii mart.) [I.] Lajos király a Kykullew vármegyei Ebesfalua-i Imre fia: Imre fia: László kérésére jóváhagyja az erdélyi káptalan oklevelébe foglalt korábbi adományt, miszerint ZenthIwan-i György fia: néhai Péter famulusa: Péter fia: Miklós urától egy ZenthIwan-i telket (sessio), Lászlótól pedig két ottani malom jövedelmének a harmadát kapta. (H. G.) Ái Mária királynő 1383. február 13-i oklevelében (720. sz.), a kőhalmi szász ev. egyházközség lt, nr. 1. A leírás szerint pátens alakban, titkospecsét alatt volt kiállítva. Közlés: Ub II. 491. — DocRomHist C, XV. 402–404 (román fordításban is). 377. 1378. május 1. (in Sancto Emerico, in oct. Georgii mart.) János erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja: Sard-i Sandor fia: Sandor, illetve Felek-i Karachun fia: Lőrinc, Heuesfalua-i Jakab fia: László vagy Sard-i Sandrin (?) fia: László vezesse vissza Heuesfalua-i Miklós fia: Jánost
