Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
[1374]. július 6.–július 10. 73 meter fia: Jánosra, illetve, ha ő is magtalanul hunyna el, az erdélyi káptalanra szálljanak az ő és szülei lelki üdve érdekében. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 30713. — Ái Báthori Zsigmond erdélyi vajda 1585. március 27-i oklevelében, az erdélyi káptalan hiteleshelyi lt (MNL OL F4), Cista com. Küküllő, fasc. 1, nr. 3. Közlés: DocRomHist C, XIV. 471–472 (román fordításban is). 98. [1374]. július 6. (in Zolio, in oct. Petri et Pauli ap.) [I.] Lajos király levele Heem fia: Pál fia: Benedek magister volt bánnak, Temes-i ispánnak. Havasalföldéből (de terra Transalpina) ide, Zólyomba érkeztek bizonyos, Layko vajda elől menekülő románok (quidam Volachi): Laysta-i Voyna fia: Dragmer fia: Stoykan, néhai Neeg comes testvére (germanus): Danchul, Raduzlu fia: Woyk és Layko vajda specialis familiarisa: Selibor, akiket eddig nem engedett színe elé. Mindent fivéreire hagyva siessen hozzá, és tájékoztassa, mit válaszoljon, és mit adjon nekik, ha majd fogadja őket, vagy inkább, számítva a vajda neheztelésére, fogassa le őket. Az hírlik, hogy Layk vajda Nykapol-ban van, és szövetségre lépett a törökökkel (Turki). Erről szerezzen biztos értesüléseket. Idős nőrokonát – miként már jelezte – kész udvarába fogadni, ha ő is ezt kívánja. Kocsit (currum pendentem) fog a hölgy után küldeni, amint megtudja, hogy hová kell azt irányítania. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Fideli nostro dilecto, magistro Benedicto filio Pauli filii Heem condam bano, comiti Temesiensi. Eredeti, papíron, zárlatán titkospecsét nyomával, DL 47883. Az oklevelet Himfi Benedek bolgár bánsága (1366–1367, 1368–1369) után viselt temesi ispánsága (1371–1375) keltezi. Ezen belül 1372-ben még felhőtlen volt a viszony a magyar király és Vladislav Vlaicu havasalföldi vajda között (CDTrans IV. 1018. sz.), 1373-ban viszont már feszültségek mutatkoztak (14. sz.), mígnem 1375 nyarán Lajos már hadjáratot vezetett a román fejedelemségbe (vö. Sz 117/1983. 919–982 [Kumorovitz L. B.]). A két közbenső időpont közül egyértelműen 1374 júliusa mellett szól az, hogy ekkor a királyi titkospecsétet Zólyom környékén használták (DL 77578, DF 238909 DL 41949, 50275, DF 209549, DL 87486), míg egy évvel korábban egész nyáron Visegrádon volt (DL 70557, 41906, DF 290212, DL 41849). Közlés: Sz 34/1900. 614–615 (Thallóczy L.). — DocRomHist D, I. 107–108 (román fordításban is). — Sz 117/1983. 974–975 (Kumorovitz L. B.). — DocRomHist C, XIV. 472–473 (román fordításban is). Regeszta: DocVal 251. 99. [1374. július 10.] (apud Orgonum, Avinionensis dioc., VI. Id. Iulii, an. IV.) [XI. Gergely pápa] a kalocsai (Colocensis) egyházmegyei titeli (Titulensis) egyház prépostságát és az erdélyi egyházban levő fehérvári (Albensis) főesperességet, melyek Guillermus-nak, a [római] Szt. Kelemen-egyház bíboros papjának a pápai udvarban bekövetkezett halálával ürültek meg, saját elhatározásából a [római] Via lata-i Szűz Mária-egyház bíboros diakónusának: Péternek adományozza bíborosi tisztsége és más javadalmai megtarthatása mellett, mivel előzőleg már az apostoli széknél megürülő méltóságot rezervált számára. Nem lehet akadály, ha az említett prépostság és főesperesség a nagyobb méltóságok közé tartozik, lelkipásztorkodással jár, vagy ha választással tölthető be. — Beiktatásával a milánói (Mediolanensis) érseket, a kalocsai (Colocensis) egyházmegyei bélakúti (Bellofontis) monostor apátját és az esztergomi (Strigoniensis) egyházmegyei szebeni (Cybiniensis) egyház dékánját bízza meg. (H. G.) Regisztrumbejegyzés, AAV, RegAven, vol. 194, fol. 223 v–224r (DF 290984). Regeszta: Hayez 31240. sz.
