Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
66 1374. január 13.–január 14. védjének: Jakabnak pedig egy erdélyi kanonokságot és prebendát. Előbbi 80, utóbbi 30 Ft-ot fizetett az adószedőnek. (*H. G.) Regisztrumbejegyzések, AAV, CamAp, Collectoriae, vol. 182, fol. 48 v , 56r–58r , 59 r–v , 63 r , 68 v , 72 r , 74 r , 76 r , 77 v, 90r , 92 r–v , 93 v , 96 r , 98r–100r . Keltezésük azon alapszik, hogy István fia: Péter először 1373. december 7. és 1374. március 12., másodszor pedig 1374. november 3. és 1375. április 22. között járta végig a magyarországi székes- és társaskáptalanokat részint a pápai tized, részint a pápa által adományozott javadalmak annatái behajtása végett (MonVatHung I/1. 461, 462). Vö. Fedeles: Petrus Stephani 47–51. Közlés: MonVatHung I/1. 457, 464– 467, 469–470, 481, 484, 487, 490, 492, 510–513, 515–520. — Ub II. 413–416 (részletek). — DocRomHist C, XIV. 291–317 (részletek, román fordításban is, mindhárom 1373–1375 közé keltezve). 75. 1374. január 13. (Bude, in oct. Epiph.) [I.] Lajos király – Miklós Chanad-i püspök közbenjárására – Brasso/Brassov polgárainak és hospeseinek a viasz olvasztását és öntését illetően a szebeni (Cybinienses) polgárok által élvezett kiváltságokat adja (vö. 16. sz.). Megengedi nekik, hogy viaszukat jelvényükkel ellátva (signo ipsorum consueto modum impressionis consignent) az ország egész területén, tehát Buda városában is, újraöntés nélkül árusíthassák. Az oklevelet legközelebb nagypecsétje alatt is kész kibocsátani. Ái Zsigmond király 1395. március 7-i oklevelében, Brassó v lt, Privilegia, nr. 22 (DF 246826). A leírás szerint pátens alakban, titkospecsét alatt volt kibocsátva. Közlés: CDHung IX/4. 565–566. — Hurmuzaki I/2. 218. — Ub II. 416–417. — DocRomHist C, XIV. 435–436 (román fordításban is). Regeszta: MTTár IV (1857). 150 (Wenzel G.). 76. 1374. január 13. (Bude, in oct. Epiph.) [I.] Lajos király Leschkirch szék véneihez és szászaihoz (senioribus et Saxonibus). Engedelmeskedjenek Magyar-i Salomonnak és Henric fia: Hedric-nek, kiket bíráiknak nevezett ki, és a kellő időben adják meg nekik az említett tisztséggel járó jövedelmeket (proventus et emolumenta). (H. G.) Eredetije ismeretlen, szövegét 1850-ben Joseph Andreas Zimmermann (†1897) egyszerű másolata alapján közölték, mely állítólag egy, a SzNLt-ban található másolat alapján készült. Közlés: Arch. f. Kunde öst. Gesch. 5/1850. 372 (Teutsch, G. D.). — Ub II. 417. — DocRomHist C, XIV. 436–437 (román fordításban is). 77. 1374. január 14. (in Wysegrad, sab. p. oct. Epiph. Dom.) Scepus-i Jakab comes országbíró bizonyítja, hogy miután Bubeek György magister királynéi tárnokmester és Tamás fia: János királyi ajtónállómester egymás elleni perükben alávetették magukat az ő és a jelen levő bárók döntésének (ordinatio), úgy rendelkezett, hogy János magister február 22. táján (versus oct. Cynerum) Karazna vármegye alispánja és szolgabírái előtt szolgáltassa vissza a felperesnek azt a 16 ökröt és az általuk húzott, 2000 sókockával terhelt két szekeret (duos currus duobus milibus salium oneratos), melyet a János Walkow nevű várához tartozó Nogfalu-i emberek foglaltak le jogtalanul. György ellenben megígérte, hogy az említett időpontban az országbíró színe elé állítja famulusát: Miklós fia: Istvánt, és elégtételt ad az alperesnek a hatalmaskodást kiváltó sérelemért. (H. G.) Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecséttel, szepesi káptalan hiteleshelyi lt, scr. 11, fasc. 1, nr. 19 (DF 263326). 78. [1374]. január 14. (Avinione, XIX. Kal. Februarii, an. IV.) [XI. Gergely pápa] az erdélyi püspökhöz. Vezesse be György [fia:] Gergely erdélyi egyházmegyei klerikust a
