Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ A Jakó Zsigmond (1916–2008) által közel negyed évszázada útjára indított Erdélyi okmánytár eddig megjelent négy kötetében csaknem négyezer regesza látott napvilágot a tartomány múltjára vonatkozóan az 1023–1372 közti évekből. Kötetünk újabb 1049 kivonatával a vállalkozás immár maga mögött tudhatja az Anjou-kor erdélyi forrásanyagának kiadását, hozzákezdve a Zsigmond király nevével fémjelzett időszak feltárásához. Az I. Lajos uralkodásának utolsó évtizedét, Mária és II. Károly zűrzavaros éveit, illetve Zsigmond trónralépésének időszakát felölelő tizenhét esztendő mozgalmassága jól tükröződik a most közölt forrásanyag sokszínűségében. Az oklevelek zömét kitevő birtok- és peres ügyek mellett szép számmal találunk itt köztörténeti eseményekre reflektáló magánleveleket és narrációkat, az egyházi javadalmak adományozását és a románok közötti katolikus térítési kísérleteket dokumentáló pápai bullákat, vámügyekkel kapcsolatos rendelkezéseket, de a kiadvány tartalmazza a legkorábbi erdélyi céhszabályzatot, valamint az első hiteleshelyi és városi jegyzőkönyvekből fennmaradt töredékeket is. Jelen kötet törzsanyagát továbbra is a Jakó Zsigmond által készített, de kéziratban maradt regeszták teszik ki. Ezek közül az 1373–1380. évkör anyagát Hegyi Géza, az 1381– 1389. évekét W. Kovács András gondozta a IV. kötetben részletesen ismertetett szerkesztési elvek figyelembevételével. Regesztázási szempontjaink azóta csupán csekély mértékben módosultak (pl. mostantól feltüntetjük, ha az adott oklevél arengát tartalmaz). A Jakó-kéziratot ez alkalommal is a kötet évkörébe tartozó további szövegekkel egészítettük ki; ezek képezik az itt közölt anyag több mint harmadát (364 regeszta). Megnövekedett arányuk részben annak köszönhető, hogy a forráskiadványok, a levéltári segédletek és a forrásanyag mind előrehaladottabb digitalizálása a gyűjtést nagymértékben elősegítette. A legfontosabb hozadéka mégis annak volt, hogy a munkánkat támogató pályázat (NKFIH K 119430. sz.) jóvoltából 2017-ben, 2018-ban és 2021-ben egy-egy hónapig, 2019-ben pedig két hétig alkalmunk nyílt kutatásokat folytatni a Vatikáni Apostoli Levéltárban és Könyvtárban, valamint az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Németország római intézeteinek könyvtárában. Itteni tevékenységünk eredményeként e kötet kézirata mintegy kéttucatnyi kiadatlan (ill. a magyar és román kutatás számára ismeretlen) szöveggel, továbbá a közlésből ismertek mai jelzeteivel gazdagodott. Kiegészítésünk többi része továbbra is a MNL OL Mohács előtti gyűjteményének jellegzetesen nem erdélyi fondjaiból, kisebb romániai levéltáraknak a Diplomatikai Fényképgyűjteményben nem szereplő állagaiból vagy külföldi intézmények állományából (pl. a boroszlói egyetem könyvtára vagy a francia királyság központi levéltára) származik. Szép számmal emeltünk be kéziratos hagyományozódásból – elsősorban Kemény József és Cornides Dániel, alkalmanként 18–19. századi jezsuita vagy szász forrásgyűjtők hagyatékából – származó szövegeket is, amennyiben eredetijük vagy középkori, kora újkori átírásuk ma már nem lelhető fel. A román történettudomány erdélyi forráskorpuszának (Documenta Romaniae Historica C.) 2020-as impresszummal megjelent XVII. kötetéhez kéziratunk lezártáig nem volt hozzáférésünk.
