Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1373. június 24.–július 1. 53 györgyi] János fia: Istvánt, akik azt felelték, hogy Septer-en kiadták volna a [Miklós fia:] Tamás feleségének járó leánynegyedet, de Ziluas-on erre nem hajlandók. Tartalmi ái Derencsényi László erdélyi alvajda 1373. július 8-i oklevelében (50. sz.), DL 27434. Közlés: DocRomHist C, XIV. 382–383, 384–385 (román fordításban is). 46. 1373. június 24. (in Nat. Ioh. Bapt.) A Kulusmonustra-i Szűz Mária-monostor konventje bizonyítja, hogy Patha-i Bako/Bakou fiai: Balázs és János Patha-n (Clus vm) lévő birtokrészük harmadát tartozékaival együtt átadták Margit nevű nővérüknek (s. u.): Miklós fia: Péter feleségének és sógoruknak (sororio) visszavonhatatlan örök tulajdonként. Ha a két adományozó utód nélkül halna meg, akkor a kezükben maradt kétharmadrész is Péterre és feleségére száll; ha viszont az utóbbiak halnának meg gyermektelenül, a most kapott Patha-i részbirtok visszaszáll az adományozókra. Eredeti, hártyán, függőpecsét zsinórjával, DL 41907. Közlés: DocRomHist C, XIV. 376–377 (román fordításban is, hasonmással). 47. 1373. június 30. (in Vissegrad, II. d. Petri et Pauli ap.) Imre nádor [a leleszi egyház konventjéhez]. Idézzék meg Bagus-i Nagy (Magnus) Simon fiait: Pétert és Andrást Zantow-i Petew fia: István ellenében. A nádori emberek között említve Pele-i István. (* H. G.) Eredeti, vízfoltoktól nagyobbrészt olvashatatlan, málladozó papíron, zárópecsét töredékével, a leleszi konvent hiteleshelyi lt-ban, Acta Bercsényiana, fasc. 1, nr. 20 (DF 283935). 48. [1373]. július 1. (Avinione, Kal. Iulii, an. III.) [XI. Gergely pápa] a boszniai ferences helytartóság (vicariatus) vikáriusához és az ottani szerzetesekhez. Kérésükre hat új – templommal, toronnyal, haranggal és temetővel ellátott – rendház építését engedélyezi Magyarország határvidékén (in metis Ungarie) Sebest (!) körül, Havasalföldön (maior Wlachia), Bosznia határa mentén Alsan-ban és Carbavia-ban, valamint más – akár katolikus, akár szakadár egyházmegyék területén fekvő – várakban és falvakban, mivel a megyéspüspök által ide küldött néhány plébános (plebani et rectores ecclesiarum) csak a katolikus híveket látja el, míg a szakadár románok (Wlachi) körében, akik nagyszámú állatállományukat legeltetve mezőn, sátrakban laknak (in pascuis et tentoriis habitant, animalia, quibus habundant, pascendo), csak a ferencesek prédikálnak és térítenek. Nem lehet akadály VIII. Bonifác pápa azon rendelkezése, mely a koldulórendek minden új alapítását külön pápai engedélyhez köti; a helyi plébániák jogai azonban nem sérülhetnek. (H. G.) Regisztrumbejegyzés, AAV, RegVat, vol. 265, fol. 60 v–61r. Közlés: CDHung IX/4. 510–511 (töredékesen). — Theiner: MonHung II. 140. — Hurmuzaki I/2. 207–208 (mindhárom tévesen június 1-re keltezve). — Eubel: Bullarium VI. 509–510. — Tăutu: Fontes XII. 154 – 157. — DocMitrBan 78 – 79 (töredékesen, román fordításban is). — DocRomHist C, XIV. 379 – 381 (román fordításban is). Regeszta: DocVal 247 – 248. — Mollat 1956 . sz. 49. [1373. július 1.–szeptember 15. között] László erdélyi alvajda bizonyítja, hogy 1373. július 1-én (in oct. Nat. Ioh. Bapt.) Péter magister Clus-i főesperesnek az erdélyi egyh áz káptalan a nevében a [Clusmonustra -i konventnek] [I.] Lajos királyhoz szóló, 1372. július 4-i jelentése (CDTrans IV. 1017. sz.) alapján előtte előa dott keresetére Miklós fiai: István és Péter, valamint Jakab fia: Miklós, Jklod-i nemesek, kijelentették, hogy
