Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1373. február 17.–március 15. 43 Miklós Sclauonia bánja, János pohárnok-, Pál étekfogó-, János ajtónálló-, István lovászmester, Heer (d) Mihály Poson-i ispán. — Arenga. Ái Steinau-i Peter [fia:] Urban közjegyző 1446. szeptember 20-i oklevelében, Kemény József gyűjteménye (DF 253562). A leírás szerint kettős függőpecséttel volt megerősítve. Közlés: Ub II. 398–399. — DocRom-Hist C, XIV. 328–330 (román fordításban is). Regeszta: EMOkl 153. sz. 8. 1373. február 17. (in Sancto Emerico, f. V. p. Walentini mart.) László erdélyi alvajda a Clusmonustra-i Szűz Mária-egyház konventjének. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Anduriasfolua-i Hodnogh (d) Ws fiai: György és Tamás, Korogh-i Márk vagy Dengelegh-i János vegye vissza Kend-i Simon bán fia: Tamás fia: István magister idegenek kezén lévő Gyakus/Gakus nevű Kykylleu vármegyei jószágát, és mások birtokától elkülönítve iktassa azt nevezett István magisternek. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1373. február 24-i jelentésébe (9. sz.), DL 41892. Közlés: Ub II. 400. — DocRomHist C, XIV. 330–331 (román fordításban is). 9. 1373. február 24. (in Mathie ap.) A Clusmonustra-i Szűz Mária-monostor konventje László erdélyi alvajdához. 1373. február 17-i kérésére (8. sz.) Ws fia: Tamás alvajdai ember, kiküldöttjük: János frater tanúbizonysága mellett, február 19-én (sab. a. Cathedr. Petri) Gyakus birtokot a szomszédok jelenlétében visszavette, és mások jussától elkülönítve Tamás fia: István magisternek iktatta anélkül, hogy bárki is ellene mondott volna, noha a kiküldöttek három napon keresztül várakoztak a helyszínen. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét töredékeivel, DL 41892. Közlés: Ub II. 400–401. — DocRomHist C, XIV. 331–332 (román fordításban is). Pecsét hasonmása: Ub II. 658 (VII/25. sz.). 10. 1373. március 13. (in Jaurino, dom. Reminiscere) Tamás fia: János királyi ajtónállómester, győri (Jauriensis) ispán a saját örökjogú jószágaiban és a méltóságával járó birtokokon lévő vámosoknak és helyetteseiknek. Az erdélyrészi szebeni (de Cibinio) polgároknak szekéren Bécsbe (ad Wienam) vitt vagy onnan hozott áruit mind a budai, mind pedig a székesfehérvári útvonalon (per viam Budensem vel per Albam Regalem) úgy vámolják el, amint a budai kereskedők portékáját szokták, és ne zaklassák őket, hanem segítsék elő biztonságos közlekedésüket. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Super tributo usque Jaurinum. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett gyűrűspecsét nyomával, Szász Nemzeti Lt, Urk. I/28 (DF 244593). Közlés: CDHung IX/4. 554. — Hurmuzaki I/2. 212–213 (mindkettő töredékesen). — Ub II. 401. — DocRom-Hist C, XIV. 332–333. — Handel und Gewerbe 62–63 (utóbbi kettő román fordításban is). Regeszta: MTTár IV (1857). 150 (Wenzel G.). 11. 1373. március 15. (in Wissegrad, f. III. p. Reminiscere) I. Lajos király, Seudeur Michael és Beech-i (d) Nikolaus szebeni (de Cybinio) polgárok (seniores cives) kérésére, az ottani polgárok és hospesek részére privilegiális alakban átírja saját 1372. szeptember 3-i, titkospecsétje alatt kelt pátens oklevelét (CDTrans IV. 1031. sz.). — A szöveg élén, jobbról, és a pecsét alatt: Relatio dominorum Emerici palatini et Stephani woyuode. —
