Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

380 1389. június 8.–június 13. peseket és kereskedőket személyük vagy portékájuk feltartóztatásával ne akadályozzák a zavartalan közlekedésben és foglalkozásuk gyakorlásában. Eredeti, papíron, a szöveg alatt vörös viaszba nyomott, befüggesztett, nyolcszögű gyűrűspecsét töredékével, Szász Nemzeti Lt, Urk. I/55 (DF 244620). Közlés: Ub II. 636. Regeszta: ZsOkl I. 1045. sz. 1017. 1389. június 8. (Bude, f. III. p. Pent.) Zsigmond király László erdélyi vajdához és Zonuk-i ispánhoz. Az erdélyi részek végeinek (in confiniis fere partium nostrarum Transilvanarum) vincellérei (vinicolarum) és Magura hegy urai (dominorum montium Magura) elpanaszolták, hogy kiváltságaikat semmibe véve (spretis) a címzett officiálisai és emberei bortized és hegyvám (decimarum ex vino reliquorumque tributorum monticularium) fizetésére akarja kényszeríteni őket. Minthogy a panaszosok által bemutatott kiváltságlevelek tanúsága szerint a korábbi királyok felmentették őket és elődeiket is ezen adónemek fizetése alól, a hegy és a szőlő pedig adómentes, megparancsolja a vajdának, hogy a panaszosoktól sem bortizedet, sem bármiféle más adót ne követeljen. (K. A.) Eredetije ismeretlen, XIX. századi másolata Kemény József kéziratos okmánytárában (DiplTrans II. 207). A leírás szerint az oklevél 1495. évi átiratban maradt fent az erdélyi kincstári lt-ban (f. 16, litt. K, nr. 6), ott azonban nem sikerült megtalálni. Az az eredeti hiánya, újkori nyelvezete és az erdélyi részek végeinek emlegetése miatt hamisnak tekinthető. 1018. 1389. június 9. (in Schenk maiori, f. IV. infra oct. Penth.) Schenk szék bírái, esküdtjei és vénei bizonyítják, hogy előttük Tylo comes és testvére (fr.): Ladislaus comes réteni (de villa Retherii) nemesek a Boldogváros (villa Felicis loci) felőli felső malom és a hozzá tartozó tó fele részét átadták a szék Boldogváros nevű faluja lakóinak, akik a tó és a malom másik felének a birtokosai, és akiket az esküdt véneik képviseltek. A boldogfalviak a réteni nemesek birtokán egy olyan malmot kell építsenek, melynek alapja (fundum) száz lépés (gressus) hosszú, mélysége pedig a tó közepén a víz lefolyása felé egy rőffel (in una ulna) kell több legyen mint amekkora Croecher Michael Zeigerstat-i ember. Egyik fél sem sértheti meg soha a másik jogait. — Az egyezségnél jelen levő tanúk: Nagysinkről (de Schenk maiori) Fridrich Peter, Gyrlach Johann, Nagysinki Vuelman Claaz újvárosi (de Noua civitate) comes, [Újvárosból] Leynczynk Georg, Barankutty-ról Stephan fia: Johann és Sculak Peter, Schars-ból Halperphaff, Rorbach-ból Hon Herman és Gotfredus kádár (doleator), Százhalmi (de Centum cumulis) Nikolaus fia és más bölcs férfiak. — Az oklevelet a szék pecsétjével erősítik meg. — Arenga. (K. A.) XV. század végi másolat, mely 1897-ben a boldogvárosi szász ev. egyházközség lt-ban volt, jelenlegi holléte ismeretlen. — Ái Sinkszék 1483. január 25-i oklevelében, uo. A leírás szerint privilegiális alakban volt kiállítva. Közlés: Arch. f. Kunde öst. Gesch. 5/1850. 338 (Teutsch, G. D., töredék). — Ub II. 636–638. 1019. 1389. június 13. (in Sancto Emerico, in oct. Penth.) János erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát Nymiti-i István fiai: Jánosnak és Jakabnak az őket örökjogon illető Nymiti birtok negyedrészébe, valamint az ahhoz tartozó Kizkayan, Mezed és Alphaza nevű román (Volahalibus) falvakba történő beiktatásához. — Kijelölt alvajdai emberek: Alsopestes-i Canad fia: István, Haro-i (d) Chuka Do!