Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1387. szeptember 10.–október 14. 351 a Péter és János prépostoknak és a Szt. István vértanú váradhegyfoki (de promontorio [Waradiensis]) monostora konventjének 1337. július 25-i (CDTrans II. 948. sz.) és 1343. július 28-i (CDTrans III. 155. sz.) pátens okleveleit. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett, mandorla alakú pecsét nyomával, Huszti András regesztájával, DL 30009. 925. 1387. szeptember 10. (Varadini, III. d. Nat. Virg.) István nádor a Lelez-i egyház konventjéhez. Küldje ki tanúbizonyságát a Helmuch-i nemesek panaszának kivizsgálására, akik szerint Kyswalkya nevű birtokukat a Kaydanou-i, Ignech-i, Rakus-i és Munkach-i királyi népek és jobbágyok Jakch fiai: György és András magisterek Munkach-i alvárnagyának: György fia: Jánosnak és Mayad-i Albert fia: Istvánnak a parancsára június 28-án (f. VI. a. Petri et Pauli ap.) feldúlták. (*K. A.) Eredeti, papíron, zárópecsét töredékével, a leleszi konvent hiteleshelyi lt-ban, Acta anni, fasc. 17, an. 1387, nr. 2 (DF 220041). Regeszta: NyJAMÉ 47/2005. 245 (16. sz., C. Tóth N.). 926. 1387. szeptember 11. (Varadini, f. IV. p. Nat. Marie virg.) Zsigmond király az erdélyi fehérvári (AlbTr) egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát Viskench-i Miklós fiai: János és István magistereknek és lovagoknek a szolgálataik jutalmául új adományként nekik adott, nyolc telekből álló (octo mansiones populorum in se continentes), korábban a Deua-i királyi várhoz tartozó, de attól most különválasztott Alsokalantelek nevű (Hunyad vm) királyi birtokba való iktatáshoz. — Kijelölt királyi emberek: Salfalua-i Sal fia: László, Rapolth-i Jakab fia: Miklós, Zenthgyurg-i Mihály fia: János, Bathyzfalua-i Miklós fia: László, Pestes-i Miklós fia: Balázs. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Fidelibus suis, capitulo ecclesie Albensis Transsilvane, pro magistris Iohanne et Stephano filiis Nicolai de Viskench, statutoria. Eredeti, papíron, zárlatán titkospecsét nyomával, DL 29442. Regeszta: ZsOkl I. 214. sz. 927. 1387. szeptember 26. (in Lemburga, in vig. Translat. Stanislai mart.) [I.] Petru moldvai (Muldauiensis) vajda saját elhatározásából és bojárjai tanácsára hűbéresküt (omagium) tesz [II.] Ulászló lengyel királynak és feleségének: Hedvig királynőnek, örökre alávetve nekik magát, népét, földjét és Oláhország (Valachia) várait. Minderre a keleti egyház szokása szerint esküt is tett Cyprianus Kyov-i metropolita előtt. (H. G.) Eredeti, hártyán, függőpecséttel, AGAD, Zbiór dokumentów pergaminowych, nr. 5334. Közlés: Uricariul XI. 1–2. — Hurmuzaki I/2. 295–296. — Costăchescu II. 599 – 601 (román fordításban is, tévesen május 6 -ra keltezve). Regeszta: CDPol I/2. 597 . — CDHung X/8. 218 – 219. — Skarbiec diplomatów I. 548. sz. — InvCrac 131– 132. — Ș incai I. 53 6 . Ugyanezen a napon a moldvai bojárok is hűséget fogadtak a lengyel királyi párnak (Cost ăchescu II. 601 – 603, máj us 6 -i hibás keltezéssel ). 928. 1387. október 14. (in Dyosgewr/Gyosgewr, f. II. a. Luce ev.) Zsigmond király, a királynő által korábban Barla fia: Istvánnak adományozott Zceplak és Ino birtokot, melyek egykor a Zolnuk vármegyei Aranyas várához tartoztak, a máramarosi Barbfalua/Barbfalwa, Wrdugkalonfalua/Vrdugkalonfalwa, Kozo, Fulseunabsa/Felsewabsa, Kamarzanfalua/Kamarzanfalwa, Balathafalua/Balathafalwa, Diznopathaca/Dyznyopathaka, Wallya és Zalatina nevű román népességű, lakott prediumokért és földekért (quedam pre-
