Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
[138]6. július 20.–július 31. 337 Grigore és Ioan, Waradia-i Macrus (!) fiai, Lochk fiainak: Pálnak és Miklósnak a jobbágyai; Susdya-i Todor; István vajda ama jobbágyai, akiknek bíróját Niger-nek hívják; Bekes (d) László jobbágyai, Rad fia: Godam, Brat veje (gener): Galaman, Chykus falubeli Lupch fia, Plychka-i Stan fia, Juga fia: Ilie, Ábrám fia: Miklós Chykus-on lakó jobbágyai, Chyle-i Petew famulusa: Pokol (d) Toma, Byles sógora (sororius), Bruna veje (gener): Stan, Feketekörösi (de Nigro Kreis) Kanig, Josaas-i Broda fia: Stan, István vajda Dyssnaius-on lakó jobbágya, Thewmus fia: Dénes, Beresmort-i Buda fia: Iwan, két magyar (Hungari) Chat-ról, Tót (Sclavus) Balázs Waradia-i hospes, Baka Myklos, Keczkes fia: Dan, több más, név szerint nem ismert társukkal együtt a szebeni kereskedőket útközben megtámadták, nagy pénzeket érő áruiktól megfosztották, egyeseket közülük megöltek, másokat megsebesítettek vagy bántalmaztak. Ezért, ha a fenti útonállók közül valaki joghatóságuk alatt található, azokat ne vegyék oltalmukba, hanem a szebeniek megkeresésére halogatás nélkül ítélkezzenek, és a károsultaknak szolgáltassanak igazságot. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett felségpecsét töredékeivel, Szász Nemzeti Lt, Urk. I/49 (DF 244614). Közlés: Katona XI. 155–156. — CDHung X/1. 290–292. — Hurmuzaki I/2. 294–295. — Ub II. 604–605. Regeszta: DocVal 324–326. — Süttő: Anjou II. 402–403 (712. sz.). 876. [138]6. július 20. (f. VI. a. Marie Magd.) Az erdélyi egyház káptalana [Mária és Erzsébet királynőkhöz]. [1386]. június 25-i parancsuknak (872. sz.) megfelelően [Dyog-i] Lukács fia: István magister királyi ember, Péter Clus-i főesperes, erdélyi kanonok káptalani kiküldött jelenlétében, július 3-án (?) (f. III. [p. Visit. Marie?] virg.) Dychewzenmarton birtokot és tartozékait visszaiktatta László erdélyi vajdának, de Tolmach-i Mathias és [...] az erdélyrészi nemesek döntésére (ad deliberationem nobilium partis Transsilvane et iudicium et adiu[dicationem ...]) [hivatkozva] ellentmondott az iktatásnak. Eredeti, papíron, melynek bal oldali harmada leszakadt és elveszett, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 30714. A keltezés évének csak utolsó eleme látszik, de ez kizárólag 1386-ra egészíthető ki, mert Erzsébet anyakirályné és a lánya: Mária királynő 1382–1386 között (elfogatásukig) gyakorolták a tényleges hatalmat az országban. (K. A.) Regeszta: Süttő: Anjou II. 399 (706. sz.). 877. 1386. július 21. (sab. a. Marie Magd.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy amikor Dyog-i András fia: Imre kérésére András papot (presbyter), a Szt. Andrásoltár mesterét kiküldötte a gyengélkedő Gyog-i paphoz (sacerdos): Istvánhoz, ez többek előtt kijelentette, hogy Gyog-i András fia: János leánya: Ilona végrendelkezése során, akárcsak anyja: Katalin asszony, a hitbér és jegyajándék címén neki járó jussról unokatestvérei (fr. p): Imre, Tamás és András javára lemondott. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 28101. Közlés: CDHung X/1. 319–320. Regeszta: CDHung X/1. 324. 878. 1386. július 31. (f. III. a. Ad vinc. Petri ap.) A Warad-i egyház káptalana bizonyítja, hogy Monostorusabran-i Tivadar fia: István fia: György, kinek személyazonosságát Lechmer-i Pathoch fia: László igazolta (de cuius notitia personali nos ... assecuravit), minthogy sem gyermekei sem osztályos atyafiai nincsenek, gyermektelen halála esetére
