Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
326 1384. [ͻ: 1385.] június 30.–július 5. cie), László erdélyi vajdával, János Veglia-i gróffal együtt tájékoztatják [Antonio Venier velencei dózsét] arról, hogy mivel Mária az ország beleegyezésével elfogadta férjéül Franciaország királyának fivérét: Lajos herceget, ők útban vannak, hogy utóbbit Magyarországra hozzák, és nemsokára Padua-ba érnek. (K. A.) Egykorú másolat a velencei államkönyvekben, AStVen, Liber Secretorum, pag. 110. Közlés: Wenzel: Dipl-Eml III. 582. Regeszta: TTár 1888. 463 (Óváry L.). — DocRomHist C, XVI. 635. 839. 1384. [ͻ: 1385.] június 30. (in Sancta Agatha, II. d. Petri et Pauli ap.) Gara-i Miklós nádor rokonához: Lassoncz-i István fia: Lászlóhoz. A királynő akarata szerint összes csapatával és familiárisával induljon a hadjáratba. Ha a címzett óhajtja, a királynő – addig is míg jelentősebb javakat adhat – az egyik várát neki adományozza, ahol majd feleségét is hagyhatja. Tudassa a királynővel szándékát. — Hátlapján: Nobili viro et magnifico Ladislao filio Stephani de Lassoncz, fratri nostro. (K. A.) Eredetije ismeretlen, XVIII. századi másolata Kéler Gottfried Analecta Historica c. kéziratos gyűjteményében (OSzK, FolLat nr. 2293/3, tom. IV, pag. 545), valamint – hiányosan és 1388-ra keltezve – Kaprinai István gyűjteményében (Ser. B, tom. 3, pag. 142). Az évszám emendálását az indokolja, hogy Garai, aki folyamatosan a királynők mellett tartózkodott, 1384-ben ebben az időszakban velük együtt Budán volt (Süttő: Anjou II. 147, 179–180. sz.; DL 56926, 69261, 269), 1385 júniusában viszont Szlavóniából visszatérőben áthaladhatott Sárszentágotán, annál is inkább, mert június 27-én Erzsébet királyné is a közeli Székesfehérvárról oklevelezett (Süttő: Anjou II. 410, 438. sz. – vö. Engel–C. Tóth: Itineraria 36–37, 162–163). Ez esetben a levélben említett hadjárat nem a Havasalföld elleni fellépésre vonatkozik, hanem a morva betörés elleni védekezésre (vö. Süttő: Anjou I. 50–52, 94–97), ami az ekkor már a vágbesztercei kerület élén álló Losonci szerepét (és magnificus címét) is érthetőbbé teszi (vö. Engel: Archontológia I. 280). Az eredetileg általában rövidítve írt quarto és a quinto felcserélése az újkori másolatokban gyakori jelenség. (H. G.) Közlés: CDHung X/1. 182 (1384. évi keltezéssel), 480 (csonkán, 1388. évi keltezéssel). — BánfOkl I. 374–375. — Süttő: Anjou II. 102 (182. sz.). — DocRomHist C, XVI. 547–548 (román fordításban is, mindhárom 1384-re keltezve). 840. 1385. július 4. (f. III. [p.] Petri et Pauli ap.) Az erdélyi egyház káptalana János magister erdélyi alvajdához. 1385. június 14-i kérésére (837. sz.) Miklós fia: János Bala-i nemes alvajdai emberként, László karbeli klerikus, káptalani kiküldött jelenlétében, július 1-jén (sab. p. Petri et Pauli ap.) Radnolth-i János fia: Miklós unokaöccseit (nepotes): Domborow-i Lászlót és Zomurduk-i Pétert, valamint unokahúgát: Korog-i Máté fia: János özvegyét: Scolasticát ellentmondás nélkül bevezette Radnolth-i birtokrészükbe. — Hátlapján, XVI. századi kéz írásával: Radnolth statutio, a(nn)o 1385. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 30734. A keltezésből hiányzó szó kiegészítése az alapján történt, hogy a jelentés írásba foglalására csak az iktatás utáni időpontban történhetett. Közlés: DocRomHist C, XVI. 635–637 (román fordításban is). 841. 1385. július 5. (f. IV. p. Petri et Pauli ap.) A Scepus-i Szt. Márton-egyház káptalana bizonyítja, hogy néhai Stephkfalua-i Jakab comes országbíró fia: János magister Doboka-i főesperes famulusa és ügyvédje: Roskowan-i Chank fia: Barow ura nevében eltiltotta Rethy-i Hylbrandus fia: Martin-t attól, hogy a Rethy birtokhoz tartozó Chakanvelgy-i jószágré- 1385. június 30.–július 5.
