Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
322 1384.–1385. január 12. solat hátlapján, XV. századi kéz írásával: Copia privilegiorum super decimis Lodowici conformata. Eredeti, hártyán, mandorla alakú függőpecséttel, melynek körirata: [S] DEMETR[I]I TT [S]CORVM QVATVO[R COR]ONA[TOR] PRESBRI CARDINAL, a barcasági szász ev. káptalan lt-ban, I. E. nr. 10/1 (DF 286549). — Hártyára írt, XV. századi pecsételetlen, egyszerű másolata, uo., nr. 10/2 (DF 286549). Kétségkívül a fenti oklevéllel azonos Demeter bíborosnak ugyanezen dátum alatt és azonos szövegezéssel, de I. Lajos király 1344. július 27-i rendelkezésének (CDTrans III. 213. sz.) átírójaként közölt oklevele (Benkő: Milkovia I. 128–130), mivel – a keretoklevél állításaival ellentétben – az 1344. évi királyi oklevél nem privilégium volt, hanem pátens, és nem is látták el az 1363. évi ozorai pecsétlopást megemlítő záradékkal, amint ezt 1395. március 15-i és 16-i hiteles átírásai is tanúsítják (vö. Ub III. 143, 144). Közlés: Benkő: Milkovia I. 128–130 (tévesen az 1344. július 27-i oklevél átírásaként). — Katona XI. 86–87. — LegEccl III. 279–281. — CDHung X/1. 157–158. — Grundverfassungen 1839. 43. — Teutsch: Zehntrecht 125–126. — Ub II. 596–598. — DocRomHist C, XVI. 575–577 (román fordításban is). Regeszta: Süttő: Anjou II. 152 (274. sz.). — DocRomHist C, XVI. 577 (az 1344. július 27-i oklevél átírójaként). Pecsét hasonmása: Ub II. 655–656 (IV/15. sz.). 825. 1384. Goblinus (népiesen Gewbel) erdélyi püspök Gyulafehérvár mellett (prope Albam) Szűz Máriának szentelt pálos kolostort alapít, melynek elkülönített földeket, malomrészeket, dézsmákat és ingóságokat adományoz az erdélyi (de Alba) káptalan egyetértésével. (K. A.) Latin nyelvű kivonat a pálos rend okleveleinek Gyöngyösi Gergely rendfőnök (1520–1522) által összeállított jegyzékében: Inventarium (DF 286489), pag. 53. Ugyanő rendtörténeti munkájában (Gyöngyösi: Vitae fratrum 79) a kolostort szentmihálykövinek (de Zentmihalkeue) nevezi. Regeszta: CDHung X/8. 148. — DocArtPaul I. 177, 178 (magyar fordításban is). — DocRomHist C, XVI. 438. *1384. A váradi káptalan csonka privilégiuma Keresztúr adományozásáról (CDHung X/8. 146–147) valójában 1339. szeptember 15.–1342. május 1. között kelt (CDTrans II. 1048. sz.). 826. 1385. január 12. (in Dewa, f. V. p. Epiph. Dom.) László erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán Martin [szebeni?] bírót és embereit felmenti egy román útonálló (quidam Wolahus ... in via more latrocinii stans) január 6. utáni (infra festum Epiph. Dom.) megölésének következményei alól. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Szász Nemzeti Lt, Urk. I/46 (DF 244611). Közlés: CDHung X/1. 260–261. — Zimmermann: Texte 8 (hasonmással). — Hurmuzaki I/2. 294. — Ub II. 598. — Holban: Cronica 296. — DocRomHist C, XVI. 580–581 (román fordításban is). Regeszta: DocVal 319. 827. 1385. január 12. (V. d. oct. Strennarum) András magister egri (Agriensis) és Scepus-i kanonok, egri vikárius Ibran-i Miklós fia: Pál özvegyének: Klárának a hitbére és jegyajándéka ügyében oklevelez. Az asszonyt a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével Zuna-i János fia: János képviselte. (*K. A.) Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett, zöld viaszba nyomott mandorla alakú pecsét nyomával, Dessewffy cs margonyai lt: DL 66838. Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 1486. sz.
