Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1383. február 13.–február 15. 285 (utóbbi kettő magyar fordításban). — DocRomHist C, XVI. 303–304 (román fordításban is). Regeszta: ZOkm VII/1. 273. — DocVal 303. 720. 1383. február 13. (Bude, f. VI. a. Reminiscere) Mária királynő, minthogy [I.] Lajos király fiú örökös nélküli halála után a trón reászállott, Erzsébet anyakirálynéval, a főpapokkal és a bárókkal egyetértésben az erdélyrészi Kykulleu vármegyei ZenthIwan-i Péter fia: Miklós kérésére megerősítve átírja [I.] Lajos király 1378. április 29-i, titkospecséttel megerősített pátens oklevelét, mellyel jóváhagyta azt, hogy [az erdélyi káptalan előtt] ZenthIwan-i György fia: Péter egy telket tartozékaival együtt, [Ebesfalua-i] Imre fia: László pedig két ZenthIwan-i malom jövedelmének harmadát adományozták a kérelmező famulusának: <a fenti> Péter fia: Miklósnak (376. sz.), továbbá az erdélyi káptalan 1381. május 12-i pátens oklevelét, a nevezett famulusnak ezekbe történt bevezetéséről (613. sz.). — A szöveg élén és a pecsét alatt: Relatio domini Gublini episcopi Transsiluani. — Hátlapján, XVI. századi kéz írásával: Super una sessione in possessione Zyenthywan. (K. A.) Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, a kőhalmi szász ev. egyházközség lt, nr. 1. Közlés: Ub II. 566–567. — DocRomHist C, XVI. 304–306 (román fordításban is). *1383. február 13. Erzsébet királyné kereskedelmi kiváltsága a szebeniek részére (Hurmuzaki I/2. 284) valójában 1384. március 3-án kelt (787. sz.). 721. 1383. február 15. (in Reminiscere) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy egyrészről Genethe-i Tivadar fia: István fia: György, Crazna-i vármegyei nemes, másrészről néhai Deda-i Domokos leánya: Erzsébet, aki Pachal-i Farkas (d) István felesége, a nevezett Erzsébet anyjának, az említett Tivadar szintén Erzsébet nevű leányának járó negyedrész miatt az erdélyi püspök Mezes-en inneni általános helynöke előtt hosszasan folytatott perükben úgy egyeztek ki egymással, hogy István fia: György Genethe-n a Szt. Mártontemplom szentélyétől kezdődően egy forrásból a falun hosszában keresztülfolyó patakig nyugat felé elterülő részt, Kyspachal-on pedig nevezett Erzsébet asszony és férje: István lakóházától kezdődően a Fyzespatak-ig nyugat felé terjedő részt (duas particulas possessionum in dictis possessionibus Pachal et Genethe habitas, unam scilicet incipientem a sanctuario ecclesie beati Martini confessoris in dicta Genethe constructe in locis sessionum inclusive usque quendam rivulum de quodam fonte progredientem et ipsam villam Genethe in longitudinem percurrentem cum ortis versus plagam occidentalem protensam, et aliam particulam in prelibata possessione Kyspachal habitam a curia seu domo ipsius nobilis domine Elizabet et Stephani mariti eiusdem, in qua residentiam personalem habuissent, eadem curia cum suis terminis inclusa versus occidentem in locis sessionum usque fluvium Fyzespatak nuncupatum adiacentem) a telkekkel és minden haszonvételükkel együtt átadta Erzsébetnek és férjének a fenti leánynegyed teljes kifizetéseként. Tartalmi ái Garai Miklós nádor 1412. június 9-i oklevelében, a nagyszombati Szt. Adalbert Egyesület Lt (DF 285692), Wesselényi cs zsibói lt (DF 254848) és Csáky cs központi lt: DL 71463. A leírás szerint privilegiális alakban volt kiállítva. Közlés: CsOkl I. 290–291. — Rábik: Diplomatarium 120–121. — Rábik: Oklevelek 53–54. — DocRomHist C, XVI. 307–308 (román fordításban is).
