Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1381. szeptember 5.–szeptember 16. 259 632. 1381. szeptember 5. (f. V. a. Nat. Virg.) Domokos, a Lelez-i Szt. Kereszt-egyház prépostja és konventje bizonyítja, hogy Buthka-i Miklós fia: Miklós 38 garassal számolt 30 Ft-on lekötötte Gaua-i jószágrészét Zaruad-i Miklós fiának: Mihálynak. (*K. A.) Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Dessewffy cs margonyai lt: DL 66836. 633. 1381. szeptember 11. (in Apathyda, f. IV. p. Nat. Virg.) Turuch-i Jakab, Clus vármegye ispánja, valamint Patha-i Imre fia: János és Tothaza-i Tamás fiai: Benedek ottani szolgabírák bizonyítják, miszerint Nadas-i László fia: Péter tiltakozott előttük amiatt, hogy Jakab, Bálint és Gáspár nevű három, titkon eltávozott, de a székelyek földjén (in terra Siculorum) Vasarhel-en megtalált és a hadnagy (maior exercitus) embere, valamint a székbíró (iudex terrestris) segítségével elfogatott jobbágya felől a székelyek vénei úgy határoztak, hogy november 1-ig (usque Omn. sanct.) kötelesek visszatérni hozzá, de azután oda mehetnek lakni, ahova akarnak. Ha viszont most nem térnek vissza, urukkal szemben szökött jobbágyként marasztalják el őket. Eredeti, papíron, hátlapján három befüggesztett pecsét töredékeivel, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73768. Közlés: SzOkl IV. 7–8 (hibásan január 2-ra keltezve). — TelOkl I. 201–202. — DocRomHist C, XVI. 108–109 (román fordításban is). 633/2. 1381. szeptember 14. (prope villam Karaz, XIII. d. f. II. a. Nat. Virg.) Gara-i Miklós nádor bizonyítja, hogy Zakaczy-i Jakab fia: István királyi ember, valamint a fehérvári káptalan és a nádor kiküldöttjei szeptember 13-án (f. VI., vid. XII. d.) megkísérelték körülhatárolni Lochonch-i Desseu fia: Mihály Zenthmarton, Mandok, Palcha és Surk nevű birtokait, de Warada-i János fia: Domokos magister ettől őket eltiltotta. (*H. G.) Eredetije papíron, zárópecsét töredékével, 1908-ban az Erdődy cs galgóci lt-ban volt (lad. 97, fasc. 13, nr. 6), de jelenleg nem fellelhető. Közlés: BánfOkl I. 364–366. Regeszta: ErdődyLt 599. sz. 634. 1381. szeptember 15. (Strigonii, in oct. Nat. Virg.) Demeter, a római Négy Koronás Szent-egyházának bíboros papja (presbyter), pápai legátus, az esztergomi (Strigoniensis) egyház örökös gubernátora, királyi főkancellár azt a Myrozlou-i kúriát és nagy szőlőt, valamint Woladhaza-i malmot, amelyeket erdélyi püspöksége idején Myrozlou-i István fia: János nevű tizedszedőjétől (decimator) tartozása fejében lefoglaltatott, visszaadja az erdélyi káptalannak, miután megtudta, hogy azok a testület tulajdonai. Ezt az oklevelet a káptalannak a fehérvári (de Alba) Szt. István első vértanúról elnevezett kolostor perjele: Bálint frater útján előterjesztett kérésére állította ki. Az oklevelet a használatban levő gyűrűspecsétjével erősíti meg. Eredeti, hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes gyűrűspecséttel, az erdélyi káptalan mlt-ban, II/36 (DF 277412). Közlés: Szeredai: Series 115. — Szeredai: Notitia 57–58. — CDHung IX/5. 497–498, 498–499. — DocRom-Hist C, XVI. 109–110 (román fordításban is). Regeszta: ErdKLt 205. sz. *1381. szeptember 16. Olivér alországbíró ítéletlevele a tasnádi határvita ügyében (CDHung IX/5. 549–550) valójában 1281. szeptember 16-án kelt (CDTrans I. 387. sz.).
